|
|
|
Újra ránk szállt az éj
Melléd fekszem, ne félj
Itt nincsen más, csak a sötétség, meg én
Kint a tenger, s az ég
A napfény átadja helyét
Most a Hold néz ránk, álmunk így lesz szép
Csillag vagyok, égek minden éjjel
Nem kell más, csak bújj mellém!
Gyere, bújj hozzám!
Gyere, olvadj rám!
Gyere, érezd még
Rád vágyom rég!
Gyere, bújj hozzám!
Gyere, olvadj rám!
Gyere, tedd meg már!
Ránk vár az éj!
A hajnal nálad talál
A szívem válaszra vár
A napfény hív, de te ne engedj tovább!
Ha mától új útra vágysz
Engem mindig megtalálsz
Töltsük együtt még ezt a szép éjszakát!
Budapest, Papp László Aréna 2018.11.21
Olyan jó érzés látni hétről hétre, néha napról napra, hogy milyen sok embert érdekel a zene, mennyire sokan vannak egy-egy koncerten! Ami azonban a legfeltűnőbb: a generációk közötti különbség. Minőségi show volt, jól keveredett és tette még színesebbé a Honeybeast stílusát a szimfonikus zenekar, bár én kicsit elnyomottnak találtam a komolyzenei aláfestést a könnyűzenei alapok mellett, de így is nagyon érdekes aréna-koncertet láthattam. Sokan voltak, nagyjából négyezren és akkor jöjjön az, amitől nekem nagyon tetszett… a közönség: vegyes volt, gyermek és idős pár is akadt. De zömében, 30-45 közötti nők, párok, baráti csoportok alkották a szenzációs és jól együttműködő, bulira váró, majd bulizó rajongók táborát. Rajongók, ők azok, akik Zsófival együtt éneklik a dalokat és extázisban törnek, ki ha fellép a kedvencük, a kedvencük pedig nagyon hálás lehet nekik, mert fantasztikus közönséget kapott és mázlista, mert szinte minden fanatikus ott lehetett, hiszen mindenki végig együtt élt a színpadon álló formációval. Tetszett, hogy maximálisan kiszolgálták ezt a sok embert, akik miattuk átélhettek egy (hogyan is szólt a beharangozó?) kollektív audiovizuális orgazmust, talán már a sokadikat.
B+
