|
|
|
Hajnalt vár, megint ajtót tár
hajnaltájt, örök álomnak szélén
nyújtózva
eltévedt lánymosollyal arcán
mit szüntelen keres
mi a mához elvezet
megint indul majd
végtelen versenyt fut a lány
megint indul majd
nyomában sok nem kért
tanáccsal
félénk volt,
vagy épp, hogy túl messze
tévedt
s tán rajta állt, hogy nem talált
s ma ellenáll vagy szembeszáll,
már késő
s mint nincstelen úgy esdekel
egy szüntelen vasárnapért, mert
fáradt,
és nem hisz, de várja azt ami
ébren
úgysem látszik
kétkedve napjai hátára görnyed
a csöndbe írt jelek, olyan
érthetetlenek
megint indul majd
nem sejti hordozza jelét
megint indul majd
már lenn is járt, s ott fenn sem
találta
nem hinné, valószerűtlen égi
áldás
a nagy folyó mit nem talált
mint egy érbe rajzolt útirány ott
a karján
s nem késő
Augusztus 10. Budapest Park
