|
|
|
1. Versszak:
Hibáimmal telt az égbolt megtöri a fényeket,
Egy mondat lángol a felhők között: Horus meg kell értened!
Sok minden mi okot ad, hogy gyűlöljem az életet,
Ó istenem miért kínzol? De remélem, hogy élvezed.
Én csak mennék előre, szeretnék boldog lenni,
Egy társammal ki kezem fogja, de nem tudok feledni.
Elvesztettem barátokat, szerelmet, dédelgetett álmokat.
Amim volt megbecsültem, de nem kaptam csak átkokat.
Szüntelenül bántanak, ki tudja meddig tart még,
De nem szeretnék menni már, inkább itt maradnék.
Bármit tettem, bármit mondtam, nem jót tettem elrontottam,
Baj elől nem futottam, mindig a hátamat tartottam.
Szóltam soha ne feledd mindig ott voltam melletted,
És a kezed fogtam bármi gond volt, de mégis elfeledted.
Rossz emlékek szorítják szívem, gyomrom összerándul,
Könnyek ülnek szememben, hisz mindenki elárult.
Refrén:
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
2. Versszak:
Halálos bűnt követtem el mikor szeretni próbáltam,
Mikor tennem kellett valamit, nem a farkamat lóbáltam.
Csak szeretek szeretni, és szeretem, hogyha szeretnek,
De egyszer majd eltemetnek, és minden jót elfelednek.
Ha tényleg ennyit érek nektek, döfhettek is szíven,
Nem mondom, hogy ne tegyétek, inkább kérem szépen.
Ha rászolgáltam a büntetésre, nincsen már mit tenni,
Széttárom karom, az égre nézek, és próbálok nevetni.
Nem kellenek imák, keresztek, szükségtelen minden szép,
Pár ember a mélybe ledob, aztán mi sem történt, hátrébb lép.
Ennyi az élet, van kinek bőségesen, jut mindenből,
De a túlvilágon találkozunk, higgyétek el, majd eldől.
Húzzatok fel nyugodtan Tapossatok el, mint egy férget,
Mit számítok én ugyan, mit jelent az élet?
Ne sírjatok mikor kőbe vájva, látjátok majd nevemet,
A föld alól már nem zavarok, ha lesz, ki eltemet.
Refrén:
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
3. versszak:
Túl sok volt a szörnyűség mit átéltem e világon,
Hiába hogy itt vagyok,de letört már a virágom
Elszállt a remény,az élet nem kecsektet széppel
Megpróbálok eltűnni majd meg birkózni a véggel
Sokat kell még tanulnom és tudom rögök út áll előttem
Görcsösen harcolok azért kiért odaadnám az életem
Kérlek nézd el nekem szerelmem,bocsájtsd meg a bűnöm
Nem tudtam hogy fáj mit teszek,ne tedd ki a szűröm
Könyörgöm maradj mellettem,adj még egy esélyt
Éljük át újra ezt a gyönyörű szép mesét
A fellegekben együtt a naplementét nézve
Kéz a kézben gondolunk majd együtt a jóra és a szépre
Megfojtottalak úgy szerettelek de tudom már hibáztam
Lehajtom fejem előtted könnyeimtől bőrig áztam
Addig várok rád ha kell még ki nem folyik vérem
Nyugodj meg szerelmem minden más lesz megígérem
Refrén:
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
