|
|
|
1. Versszak:
Hibáimmal telt az égbolt megtöri a fényeket,
Egy mondat lángol a felhők között: Horus meg kell értened!
Sok minden mi okot ad, hogy gyűlöljem az életet,
Ó istenem miért kínzol? De remélem, hogy élvezed.
Én csak mennék előre, szeretnék boldog lenni,
Egy társammal ki kezem fogja, de nem tudok feledni.
Elvesztettem barátokat, szerelmet, dédelgetett álmokat.
Amim volt megbecsültem, de nem kaptam csak átkokat.
Szüntelenül bántanak, ki tudja meddig tart még,
De nem szeretnék menni már, inkább itt maradnék.
Bármit tettem, bármit mondtam, nem jót tettem elrontottam,
Baj elől nem futottam, mindig a hátamat tartottam.
Szóltam soha ne feledd mindig ott voltam melletted,
És a kezed fogtam bármi gond volt, de mégis elfeledted.
Rossz emlékek szorítják szívem, gyomrom összerándul,
Könnyek ülnek szememben, hisz mindenki elárult.
Refrén:
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
2. Versszak:
Halálos bűnt követtem el mikor szeretni próbáltam,
Mikor tennem kellett valamit, nem a farkamat lóbáltam.
Csak szeretek szeretni, és szeretem, hogyha szeretnek,
De egyszer majd eltemetnek, és minden jót elfelednek.
Ha tényleg ennyit érek nektek, döfhettek is szíven,
Nem mondom, hogy ne tegyétek, inkább kérem szépen.
Ha rászolgáltam a büntetésre, nincsen már mit tenni,
Széttárom karom, az égre nézek, és próbálok nevetni.
Nem kellenek imák, keresztek, szükségtelen minden szép,
Pár ember a mélybe ledob, aztán mi sem történt, hátrébb lép.
Ennyi az élet, van kinek bőségesen, jut mindenből,
De a túlvilágon találkozunk, higgyétek el, majd eldől.
Húzzatok fel nyugodtan Tapossatok el, mint egy férget,
Mit számítok én ugyan, mit jelent az élet?
Ne sírjatok mikor kőbe vájva, látjátok majd nevemet,
A föld alól már nem zavarok, ha lesz, ki eltemet.
Refrén:
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
3. versszak:
Túl sok volt a szörnyűség mit átéltem e világon,
Hiába hogy itt vagyok,de letört már a virágom
Elszállt a remény,az élet nem kecsektet széppel
Megpróbálok eltűnni majd meg birkózni a véggel
Sokat kell még tanulnom és tudom rögök út áll előttem
Görcsösen harcolok azért kiért odaadnám az életem
Kérlek nézd el nekem szerelmem,bocsájtsd meg a bűnöm
Nem tudtam hogy fáj mit teszek,ne tedd ki a szűröm
Könyörgöm maradj mellettem,adj még egy esélyt
Éljük át újra ezt a gyönyörű szép mesét
A fellegekben együtt a naplementét nézve
Kéz a kézben gondolunk majd együtt a jóra és a szépre
Megfojtottalak úgy szerettelek de tudom már hibáztam
Lehajtom fejem előtted könnyeimtől bőrig áztam
Addig várok rád ha kell még ki nem folyik vérem
Nyugodj meg szerelmem minden más lesz megígérem
Refrén:
Közeli a távolság és sötét a fény,
Lábam az ismeretlen magasságból mélységbe lép.
Szeretlek mindörökké, érted dobban szívem,
Hogy megfoghatom a kezedet szívből remélem.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
