|
|
|
nekem is fáj a buta magány
de nem kell,
hogy szűk ruhát gomboljon rám
és nekem is fáj, ha a mesében szép
egymásnak mondva csak mesebeszéd
és nekem is fáj a sok haragszom rád
a szánalmas, szívtelen hazudozás
és nekem is fáj,
ha egy szerelmes lány
éjjel, ha alszik sem álmodik már
tudom, hogy reggel egy telefont vársz
hiszen, te erre sosem érsz rá
de mi lesz,
ha egyszer én nem hívlak fel
és neked kell lépned,
és nem lehetsz büszke
vigyázz rám
én nem érhetem be
egy langyos mosollyal
gyönyörű dolgaink
maradnak titokban
mert nem az a fontos, hogy hazafelé
nehezebb lesz, mint volt odafelé
csak az a fontos, hogy oda is érj
hol az álarcod levethetnéd
és nekem is fáj, ha az őszinteség
hangosan kimondva csupa veszély
és nekem is fáj, ha sok üres beszéd
elfedi azt, mirõl szól az egész
és nekem is fáj, hogyha megsimogatsz
már sajnálsz csak engem,
bár még tagadsz
de mi lesz,
ha egyszer majd hiába kérsz
és neked kell lépned
és én leszek büszke
vigyázz rám
én nem érhetem be
egy cinkos mosollyal
így egy jó mesének középen vége van
így ne játsz se magad,
se más hangszerén
nem igaz szóból, most legyen elég
a jóból a kevés is kellene még
hát vigyázz rám, mint rég
Augusztus 10. Budapest Park
