|
|
|
Bakancsom kopott, falja az út porát.
Messze a célom, de a gondolat odatalál.
Bár lennék gyorsabb, mint az idő, hogyha száll.
Lábam úgy vinne, érzem valaki vár.
Azt hittem könnyű lesz, de a távolban oly nehéz.
Az ajtó most nyitva áll, és itt megáll az ész.
Jöjj, egy éjszaka nem a világ. Színes mint egy álom.
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Egy éjszaka nem a világ - szebb a valóságnál!
Jöjj, míg az óra körbejár: a szürke reggel nem ránk vár
Ágyam a zöld fű, takaróm az ég.
Csillagok fénye nekem éppen elég.
A hajnal ébreszt, harmat fejemre száll.
Köröttem senki, csak álmodtam, valaki vár.
Azt hittem könnyű lesz, de a távolban oly nehéz.
Az ajtó most nyitva áll, és itt megáll az ész.
Jöjj, egy éjszaka nem a világ. Színes mint egy álom.
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Egy éjszaka nem a világ - szebb a valóságnál!...
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Jöjj, egy éjszaka nem a világ. Színes mint egy álom.
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Egy éjszaka nem a világ - szebb a valóságnál!
Jöjj, míg az óra körbejár a szürke reggel nem ránk vár.
Jöjj, egy éjszaka nem a világ. Színes mint egy álom.
Jöjj, míg az óra körbejár, a szürke reggel nem ránk vár.
Egy éjszaka nem a világ - szebb a valóságnál!
Jöjj, míg az óra körbejár a szürke reggel nem ránk vár.
Ez itt az ÉRZÉS!
