|
|
|
Írta és rendezte: a világ,
Mi felkeverte a valóságot,
Minek se eleje, se vége.
Kérdést kaptam, mikor választ kértem
Legyintettél. Az élet néha keserű
És te is elengedtél.
Persze felfigyeltél, ettől menekültél,
Rémálomba kerültél,
Gonddal-bajjal eltűntél.
A tűz ég, és a démonok dalolnak,
Elhajított vágyak, mik a mocsokban landolnak,
Elszakított társak, kik a múltnak meghajolnak,
Fejvesztve rohannak egy kitűzött célhoz.
Bepózolsz másnak, hogy holnap vért onts,
A kép torz, és nem kell, hogy te rontsd.
Az égbolt fekete és halott.
A vég elragadott, az éj oly szabad volt,
De a világ fertőz, hozzám senki se szólt.
Kezet nyújt a csend és egy érzés, mi volt.
Refr.: (2x)
Kábultan fekszem, a szél fújja az arcom,
Áthúzták tettem, de én máshogy akarom,
Hogy létezzünk, hazug módon ne is élvezzünk,
Mérgezzünk? Mást, kit eddig féltettünk...
Egy kép rangjelzés nélkül,
Egy üres fotón, egy távoli szegleten
Álmaim kergetem.
A beton árnyékában, az éjszakában írom soraim
Megrendezett darabra, mi világot látott odakint.
Két fél, mely egésszé alakul,
Naiv módon összefér egymással.
A hideg kiráz, testvér, a tenyér, a költemény
A tied, írta és rendezte...
Sodródunk, nem véletlen.
Bírna még szenvedni is,
De kiszállni képtelen.
Széthordta a szél, azt mi számít,
Lelomboz valami, a dallam elkábít...
A sorsom a sorsod,
Egy üzenetet szállít,
A természet eltűnik,
És nem lesz, aki hárít rád.
Itt körülvesz a valóság.
Adósság születik, a szavamat tapossák,
Elássák mélyre, nyoma ne maradjon élve,
Szorítsd össze magad, mert nem férsz be a képbe...
Refr.: (2x)
Kábultan fekszem, a szél fújja az arcom,
Áthúzták tettem, de én máshogy akarom,
Hogy létezzünk, hazug módon ne is élvezzünk,
Mérgezzünk? Mást, kit eddig féltettünk...
(- „Hogy jutott eszedbe ez az ötlet?”
- „Az a helyzet, (hogy) hogy a világ egy nagy rakás szar! Bocs a kifejezésért. Szóval egy nap hirtelen beugrott, hogy ez a Nagy Szar lehetne jobb is.”)
Nem kell a szentbeszéd, (yo) nem kell a szentbeszéd...
Idegen frekvencián lokalizálom,
A mondatot beültetem,
A vágyaim a fülekbe telepítem.
(Soha) meg nem szüntetem,
A profikat átmentem,
Ilyen szelektív a szervezet.
A silányokat selejtezem
Ebben a szelektoros szerkezetben.
Megspékelem, a domináns rímeknek
Erősítő szérum.
A formai bravúrhoz lesz
Szükséges konkrétum, dekrétum
Bemérni az irányt, mi a helyes útra vezet,
Ráállítottam a műholdakat,
Ők sem fogtak semmi jelet.
Délibábok, ez felfogások,
Csiszolatlan alkotások, kopott szerszámok
A szondák. Mit találtok?
Csak ábrándok a mélyben,
A felszínen még ennek nyomát keresik.
Külcsín kashmír, belül rom,
A cél egy eszközt szentesít,
Nem mentesít.
Életkorom megfogott,
Az éjnek éneke magával húzott az életbe,
Azt felosztotta részekre.
Féken tartó érveket bújtat belém
Duzzadó érfonal,
Cérnaidegekből acélt kovácsol a közös vérvonal!
Refr.: (2x)
Kábultan fekszem, a szél fújja az arcom,
Áthúzták tettem, de én máshogy akarom,
Hogy létezzünk, hazug módon ne is élvezzünk,
Mérgezzünk? Mást, kit eddig féltettünk...
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
