|
|
|
| Előadó: | Minimal Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. strófa
Csillog már a kard, de szuperszonikus sebesség
Mint a vörös posztó, felség, király, vezér, gyalog bástya
A vírus elzárva, az egész metropolisz sapkába
Senki nem tudja mi van a fejemben, olyan vagyok mint egy szellem
A hitem egyben az életem, a lelkem végtelen
A telkem generátor nekem, de másnak üres fázis
Szélmalom a Földön, a Holdon univezális bázis
Harcmodorom frontális már '96 óta
Minden tudás birtoklója első strófa
Mindig móka, minden hozzám tartozik
A fejem a földet nyomja, virtuális kopja mentés
Után visza káosz mától a forrófejűeknek kondenzátor '83
Azóta a saját utam járom, akár egy középkori vándor
Mit lehet kihasználom, majd eltűnök mint a kámfor
Két világ közt töltöm a Földön a börtön
De messze magasan az égen, egy másik dimenzióban
Minden célomat elérem, mások azt mondják ez igen
S amit mondok azt is hiszem, elmémeben gondolatok cikáznak
Mint Russel Bearel szépség az egyikben a másik szétfeszíti a fejem
Mozogni kezd a kezem újra a papírral szemben
Elindul a küzdelem minden igaz zsoldos velem
Erről szól az életem, nekem egy partyszerelem
A közeggel a többi komponens inspirált végig
Most ha kell az utcám mélyéről is feltörök az égig
Elhagyom, elfelejtem a világ számomra már teher
A háborút megnyertem, megvan minden ami kell
Ah, itt van minden ami kell
2. strófa
Analizálom a világot egyre tisztábban látok
Jönnek mennek a barátok, de rajtunk nem fog az átok
Mentális masszázs amit adok, ahogy a föld a Nap körül forog
Zajlanak a folyamatok, hiába tűntek el népek és korok
Ugyanazért kiállt százegy torok, a sorok között olvasok
Formákat bontok és újakat rakok össze, felteszem a pontot az i-re
És csak nézek körbe-körbe mindig új utat keresve
Kódolt csatornát nézel, mégis fogható az adás
Én mozgatom a szálakat a szürke eminenciás
Háttérből irányít, titkos jeleket továbbít
Legyőzlek mint Darth Vader, Obi Van Kenobi-t
Verbális párbaj, bármikor bárhol
Az Utolsó Mohikán minden támadással dacol
Csak az érti amit mondok és elmémben barangol
És naphosszat tanul, nemcsak könyvekből, hanem a világtól
Gondolataim mind a fejemben születenk
Csempészem őket mint Rabovszky a mikrofilmet
A mondatokat figyeld, nem a technikám a lényeg
A sötétségnek vége és felgyúlnak a fények
3. strófa
Sok megdöbbentő emlék, több százezer vendég
Előadások, botrányok, és meg nem értett eszmék
Sok kihasznált embert tömködnek a porba
A szégyenteljes vér a földet vörösre mossa
Szertefoszlott munkák és együtt töltött évek
Egybemosódtak már a rosszak és a szépek
Kihasználtak Téged, majd a süllyesztőbe dobtak
Te még lejjeb kerültél ők mégis fent maradtak
A stílusba van az ember, feladni soha nem kell
Középpontba kerülhetsz minden egyes tettel
Az ember véleménye mindig többet ér a pénznél
Vermet ástak neked és te szépen beleestél
Mer' nem mindenki muzsikus, ki hegedűvel mászkál
Rászóltál de sokszor mégis becsapott maradtál
De te is bízhatsz abba', abrakadabra
Nincs előtted nehéz, legyőzhetetlen csapda
És hányszor hitted azt már, hogy itt a bosszú napja
Megfogadtad mint Lúdas Matyi 3-szor adod vissza
A helyzet lehet krízis, pusztító mint egy pestis
Az idő mindig változik és vele együtt mi is
De nem kell elkeseredni, hisz a fáklya most is ég
A borulás után mindig kiderűl az ég
4. strófa
Az utazó, a haladó, a Földön csak egy halandó
Harcolok mint Scripio, másik verzió
A kísérletem személye a létezésem szegélye
A megtartott álmok és a messzi jövő reménye
A külsőm, a takaróm, a belsőm pedig a létem
A körülöttem lévő játékot nemcsak nézem
A lényegét megértem, sötétség a fényben
Vakító a hatás, akárcsak egy kobramarás
Ájultan fekszem helyszín egy sziget
Ami nyugodtabb mint Tibet ez a hely engem is megihlet
Ahol a gondolat nem siet, minden ember nevet
A körforgás folytatódik, eljön megin' a kezdet
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
