|
|
|
Ott fönt a kék ég, de lent a vihar dűl
A porban hever, a régi és a múlt.
Ott fönt a mennyben, talán nem gondolok Rád.
De eltűnhetne minden, ami igaz volt és fájt.
Talán nem is tudtuk mi is az, az igazi szerelem
És nem kérdeztél, hogy miért mit minek
De ott fent, nem biztos, hogy találkozunk
Mert nem minden út, összefut.
Itt lent a földön, csak néha gondolok Rád
A fájdalomtól szemedbe, meg is őrülök talán.
De segíthetsz, hogy könnyebb legyen
Egy utolsó esély aztán megint mehetsz.
Csak menj, menj tovább, hogy boldog legyél
De ne felejtsd el, hogy mennyit érek én!
Mert ott fent, nem biztos, hogy találkozunk
Mert nem minden út, összefut.
Bocsáss meg, minden bűnömért,
A szóért és a mondatért.
De az igazat, kimondani nehéz nagyon
Hogy kellesz nekem, és ez most fáj nagyon
De segíthetsz, hogy könnyebb legyen
Egy utolsó esély aztán megint mehetsz.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
