|
|
|
| Előadó: | Teurgia |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mosdósi Szilárd Pintér Zoltán Molnár János Molnár János Gábor Somogyi ádám |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Felszínre tör bennem
A múlt ezernyi árnya,
Álmomban rúnákat véstem
Egy halott fára...
... alvadt vérem tette valóvá,
A harc mi velünk született
Vajon mikor ér véget?
S kiutat mi jelent?
Valhalla vajon vár-e minket?
Medreinkből kilép a tűz
Ezernyi emlék egy másik létről,
Az erdők mélyére űz
..táncolni réteken s az erdők mélyén,
Por testünk születésén
Térdre rogyva kitárt szívvel, vérmezők csendességével
És én megölelem ezt a kárhozott éjszakát,
Örök ágyam érzem vár reám... érzem vár reám...
De előttem kapuk nyílnak,
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel,
Érzem, elmos az ár..
Néhány lépés a Pokol mélye,
Bennem él a fekete éj
500 éve valami történt,
És még most is bennem él
A folyó meséli történetét
Ott ahol az erdők egybe érnek
A legenda szerint itt kezdődött
Az, mi most bennünk újjá éled
Miért vágyom átok lenni?
Hogy a gyűlölet öleljen át?
Egy álom űz le a mélybe
Nem kerestem, mégis megtalált
A szenvedés árnyai körbe vettek
S ne kérdezd, hogy "miért?"
Hajt a végtelenbe egy őrült képzet
Az, mi most bennünk újjá éled
De előttem kapuk nyílnak,
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel,
Érzem, elmos az ár..
In summum me exsurgunt
Vetustatis mille umbrarum,
Runas scalpsi somno
Quodam ligno mortuo.
..táncolni réteken s az erdők mélyén,
Por testünk születésén
Térdre rogyva kitárt szívvel, vérmezők csendességével
És én megölelem ezt a kárhozott éjszakát,
Örök ágyam érzem vár reám... érzem vár reám...
Felszínre tör bennem
A múlt ezernyi árnya,
Álmomban rúnákat véstem
Egy halott fára.
A tánc valóság volt, bennem él
Jöjj velem, s megérint a legsötétebb éj
Ha eltűnik minden, mi marad?
Ha elfojt mindent a tudat?
Felnézek az égre, friss vér hull reám.
A pusztulás könnyei hullnak
Nincs új hajnal a köd után
Még néhány lépés a Pokol mélye,
Már bennem él a fekete éj
500 éve valami történt,
S még most is bennem él.
Lehet, hogy mégsem ez a végzet?
Csak a téboly írta át?
Ennyi maradt a fekete éjből
Érzem, most már nincs tovább..
De előttem kapuk nyílnak,
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel,
Érzem, elmos az ár...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
