|
|
|
Sávok, sávok között járok.
Megadott útvonalon, mindig egyenesen.
És a sávok felett el is látok,
tovább járom a járt utakat engedelmesen.
Látszik, hogy ki-kivel játszik.
Beszél, beszól, kiszáll, aztán elnémul.
Élek, és asszem ez a lényeg,
így, vagy úgy de végül is mindent túl.
Egy tetszhalott lapul a tudat alatt.
A pénz előtt kitárt kezekkel,
Egy magamfajta nem vezekel-
Egy kába kört írok le, kóla kell,
És még te is jössz itt most ezekkel.
Hogy tegyük fel, szerintem tegyük le, örökre.
Láb, járd be a világot,
Én elmegyek veled végig, hogyha elviszel.
Kéz, te is végezd el a részed,
De rád csapok, ha olyat teszel, amit nem hiszel.
Egy tetszhalott lapul a tudat alatt.
A város felett széttárt kezekkel,
Egy magamfajta nem vezekel-
Egy kába kört írok le kóla kell,
És még te is jössz itt most ezekkel.
Hogy tegyük fel, szerintem tegyük le, örökre.
Ez itt az ÉRZÉS!
