|
|
|
Verse1
Csak elmentél, de nem mondtad miért,
egy pillanat és véget ért, elindultál, vissza sem fordultál.
Még sem mondtam neked, hogy állj, mert nem tudtam, hogy
ennyire fáj, s hogy más lesz majd minden, ha elmész majd.
Nem aludtam heteken át, és egyre többet gondoltam rád,
nagyon vártam, hogy felhívjál. Tudtam azt, hogy messze mentél,
egy reggel mégis visszajöttél, jó hogy itt vagy már, nagyon hiányoztál,
oly jó, hogy itt vagy már, oly jó, hogy itt vagy már.
Refrén
Ha hozzám érsz, az mindig felkavar.
Ha hozzám érsz, már semmi nem zavar,
ennyi már épp elég, csak erre vártam rég,
úgy kell, hogy hozzám érj.
Ha hozzám érsz, az mindig felkavar.
Ha hozzám érsz, már semmi nem zavar,
ennyi már épp elég, csak erre vártam rég,
úgy kell, hogy hozzám érj.
Verse2
Most lassan-lassan olvad a jég, mert itt vagy velem ahogyan rég,
a lelkem újra él, egy rossz álom véget ér.
A kezem nyúl a kezed fel, nem enged el soha többé, jó, hogy itt vagy már
nagyon hiányoztál, oly jó hogy itt vagy már.
Refrén
Kiálló
Ha hozzám érsz, minden más lesz
Ha hozzám érsz, már nem kell más
Ha hozzám érsz, minden jó lesz
Ha hozzám érsz, más nem kell
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
