|
|
|
Beszélj nekem, törd meg a csendet az ajkad, nyíljon szavakra,
Énekelj a hangod halljam, ahogy bele kezdesz a dalokba,
Mutasd kezem merre menjen a testeden, hogy jó legyen,
Simulj hozzám, hogy ne kelljen félnem többé a sötétben.
Nekem ez minden, amit érzek,
Nekem ez minden másnál még szebb.
Beszélj nekem a nyári napról, a lángoló pirkadatról,
Beszélj nekem a téli estről, a hangulatról, a magányról,
Hívd a testem játékba, táncba a gyönyör, a hév elragadjon,
Mutass nekem vágyat, álmot, mit kívánok, tudod a válaszom.
Nekem ez minden, amit érzek,
Nekem ez minden másnál még szebb.
Hiszem, hogy átélhetem,
Testet ölthet énbennem,
Belülről fakad, kitörni vár,
Elsöpör, magával ránt, kitár!
Hasztalan minden világ, mi magába zárja önmagát,
Hasztalan világ,
Hasztalan minden virág, ki nem bont szirmot,
Hasztalan virág!
Nekem ez minden, amit érzek,
Nekem ez minden másnál még szebb.
Nekem ez minden, amit érzek,
Nekem ez minden másnál még szebb.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
