|
|
|
Minden ember szerelmes lesz egyszer,
Minden ember párjára talál,
Nekem sem kell többé várnom,
Hisz itt vagy te már.
Addig-addig bolyongtam az úton,
Míg eljött a végső állomás,
Tudtam, mikor melléd értem,
Hogy nem kell már más.
Hidd el, hogy ha rajtam múlna,
Márványkőbe vésnék első szavadat,
És akkor végtelenné nyúlna
Ez az álmot-osztó, bűvös pillanat.
Minden ember szerelmes lesz egyszer,
Úgy vártam, hogy a szíved idehozd,
Átölellek végre téged,
Csak egyszer... de most.
A magyar Himnusz ünnepe
1989 januárjában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szervezte
meg az első évfordulós rendezvénysorozatot, azóta Magyarországon minden évben a
mai napon, január 22-én ünnepeljük a MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT.
Tesszük mindezt annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le - egy nagyobb kéziratcsomag részeként - és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Hivatalos állami ünnepségen először 1848. augusztus 20-án csendült fel. A Himnusz lett a magyarok nemzeti imádsága, hivatalosan pedig 1949 óta bekerült törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. A 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvény I. cikke is kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.
A megemlékezés alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének.
A Himnusz teljes szövege természetesen nálunk is megtalálható.
