|
|
|
| Előadó: | Felföldi Anikó |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Zakatol az expressz monoton zajjal,
Minden kocsi telve csupa fiatallal.
Az ablaknál egy angol épp azt mondja: "good, good".
Kínai leánynak német fiú súg-búg.
Itt is ott is nagyba' megy már a jelvénycsere,
És a furcsa nemzetközi tere-fere.
Ó-ó-ó, andalogva csattog lenn a sok kerék,
Jobbra-balra száll a szikra szerteszét,
Lassan alkonyodni kezd a nyári ég,
Gyorsvonatban így utazni ó, de szép!
Ekkor három ifjú néger jelenik meg:
A Jimmy, a Joe, meg a kis Jack.
Jim kezében máris szól a jazz-gitár,
És a három ifjú néger hangja száll,
Erre minden fülkeajtó nyitva áll,
Minden ember egy ütemre tapsol már,
Táncra áll a láb, ha ezek énekelnek:
A Jimmy, a Joe, meg a kis Jack.
És közben su-su-suhan, robog, az expressz,
Szívem dobban, micsoda jazz ez!
Messze, messze, messze az éj,
"Ráérsz aludni, ne félj!" Figyeld, hogy
Friss ütemben csattog már a sok kerék.
Jobbra-balra száll a szikra szerteszét,
Éjszakára változott a nyári ég,
Gyorsvonatban így utazni ó, szép!
Visszatér a jókedély, ha énekelnek:
A Jimmy, a Joe, meg a kis Jack.
És azóta várom, mikor jelenik meg
A Jimmy, a Joe, meg a kis Jack,
A Jimmy, a Joe, meg a kis Jack.
Jim! Joe! Ja-a-aoh!
2)
Olasz, orosz, francia, török és hellén
Nagyon keveset tud, a másiknak nyelvén
Ha kell mutogatnak kézzel-lábbal
S tele van az expresz vidám kacagással
Ám ha egyik nótázni kezd a többi vele,
Mert van ám egy közös nyelvük, s ez a zene!
Miközben
andalogva csattog lenn a sok kerék,
Jobbra-balra száll a szikra szerteszét,
Lassan alkonyodni kezd a nyári ég,
Gyorsvonatban így utazni ó, de szép!
Ekkor három ifjú néger jelenik meg:
A Jimmy, a Joe, meg a kis Jack.
Jim kezében máris szól a jazz-gitár,
És a három ifjú néger hangja száll,
Erre minden fülkeajtó nyitva áll,
Minden ember egy ütemre tapsol már,
Táncra áll a láb, ha ezek énekelnek:
A Jimmy, a Joe, meg a kis Jack.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
