|
|
|
Mi legyen hát?
Segíts, Istenem!
Átlag nap volt, későn keltem
s úgy utáltam az éjszakát.
Átlag nap volt, megszokásból
kézbevettem, óh a gitárt,
a vágyaim régi himnuszát dúdoltam el:
hogy szerelem vár,
talán rám is vár
hogy van olyan út, amely arra vezet
ahol szerelem vár, mindent felkínál
de a levegőt tőlem nem veszi el.
Átlag nap volt, nem dobott fel,
de nem is tört le, hogy este lett.
Átlag nap volt, tehát mentem
megszolgálni a híremet
s a vágyaim himnuszát temettem el:
hogy szerelem vár,
talán rám is vár
hogy van olyan út, amely arra vezet
ahol szerelem vár, mindent felkínál
ezt már nem hittem el.
Én már nem hittem el.
De a szerelem várt,
akkor mégis várt
gyönyörű volt, ahogy körülölelt
a szerelem várt, mindent felkínált,
hogy elfogad így, és nem ítél el.
Igen, a szerelem várt
és most visszavár
még egy lépést kell lépnem
és a karjába zár.
A szerelem vár, lépni kéne már,
megtenni nem merem.
Segíts hát, Istenem!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
