|
|
|
| Előadó: | Árnyak |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Róbert Szórád Csaba Husznay Miklós Wirth Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hát megtalál, most újra hív, de meg nem kapom, csak megvakít
Ő, aki bennem él már, mióta világ a világ,
Akit csak félig élek túl, 1000 élete már
Utolsó utam, beléd vezet
Refr.:
Valaki hív, valaki szól, és bennem újra táncol
Mert valamiért, valamikor már megtalált.
Az, aki hív, az, aki szól, benne ott van minden
Nem az enyém, de amíg él, ő az az egy, aki fáj.
Benned minden ott van,
Nevetve, ragyogva száll.
De tőlem elvisz mindent,
Ez az életem, ez a hiány
Utolsó utam, beléd vezet
Refr.
Utolsó utam, beléd vezessen, ha már hiányod megtanít
Nem a vége, boldog legyen.
Próbál békét hazudni az agy, de hajnalban reszketve ébred a lélek
Remeg, örök cinkosom a szív
Hát ezt hozta el a léted,
Nekem már semmim nem maradt, ami még éltet
Csak a bőröd íze a számban,
Hurcolom az űrt, amit vétett a léted
A hívó szóra várva.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
