|
|
|
| Előadó: | Jazzékiel |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Jakab Péter |
|
Hegyi Áron |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
2-2-5-5-1-1-7,
Ezek az ember'im, itt jön a posse!
A Jazzékiel visszatért.
2-2-5-5-1-1-7
Két rappes, öt zenész, a város itt a miénk,
Mert ők az ember'im, akik itt élnek, és teszik is a szépet,
Meg a breaket, és amit fújnak, azok a szép, színes képek!
Színes kép, mi színesít, nem a BMC mc,
A piros- fehér mindig jobb volt, mint a Pepsi.
Lehet a business nasty, és a sort más kezdi,
De az fix, hogy a hitelét el sosem veszti!
Lehet, hogy Fürge az MC, aki ronggyá pofoz,
Mert itt a Newtown posse oszt, ez túl nagy gondot okoz?
Hangulatot fokoz, s lám már mindenki tudja,
Hogy az első lemez baba, de a második sem kutya
Ahol többre is futja, ott szopik minden copy,
Mer' itt mi vagyunk a profik, és egy csillag sosem kopik!
Refrén
Az én hiphopom, nem a te hiphopod. (POPOP!)
Te használj csak importot, én megteremtem magam.
Mert az én stílusom pazar, amit nem mér be a radar
Ha a gépezetem hadar, s ha az ékezeten hamar
Zavarba esel: É. Ott, hol minden remény véget ért
Magunkba szívtuk ezt a töménytelen keménységet,
A tökös hetes megolvaszt minden nehézfémet:
Kén a szemedbe, pisztolycső a szádba!
Ha lealázlak egyszer bébi, többet nem állsz lábra.
Már mondtam, ez az ábra: hagyományos MC battle,
De kitörök ma megint, mint a Popocatépetl...
Refrén
Alliteráció, te meg azt hitted, a bab is hús?
Az áltudományos dumáddal na tudod, hova húzz?
El a búsba. Hú, vagy ez túl durva talán?
És nem érted, hogy ki adta a nagyobb lovat alám?
Én elmondom, hogyha izgat: nem az apám, hanem az élet,
Ami a tenyerén hordott téged, de engem bizony sért ez
Ha nem érted, amit mondok. Na, gyújts inkább egy bongot,
Látod, az értelmed megromlott, és már zörög minden csontod.
És csak a jointod, ami maradt? Hát legyél inkább kedvesebb
Velem, te örök vesztes. Na, ne nevettess!
Refrén
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
