|
|
|
Azt hittem, hogy minden oké - a szíve az enyém már
A gyárból mindig pontos voltam, siettem hozzá
Vettem neki kiscipőt és sok-sok cigarettát
Kéz a kézben átsétáltunk minden éjszakát
Sírok érte minden este, de ő nem tudja
A szülészeten fekszik, valaki megdugta
Bolyongok egyedül itt a hídnál
Rohannék hozzád, hogyha most hívnál
Egyedül bolyongok – senki se lát most
Otthon koszosan hagytad a lábost
És csak bolyongok egyedül ennél az ócska – bolyongó – szürke hídnál
Ahol mindig kakast árultál
Látod, bolyongok tovább a bolyongó hídnál
S fáj, hogy értem te sohasem sírtál
A Hold feljött s a Nap ott süt a Föld túloldalán
Csillagot nem látok, borús az ég talán
Mínusz egy vagy mínusz két fok lehet most, kábé
Így mondta a rádió – nálunk nincs tévé
Rád gondolok e bolyongó hídnál
S a kórház felé bolyongok némán
Kezemben virág, szívemben bánat
Szét tudnám verni most a pofádat
Most már látom jó tisztán, hogy hányszor átvágtál!
De meg bosszúlom, megfogadtam ennél a hídnál
Emlékszem a lassú számra, amit velem táncoltál
De leugrok most, hiába sajnálsz, minden késő már!
A vonat hangos, a méreg drága, a híd – az pont oké!
Bosszúm ez lesz, hiába sírsz majd, a szívem a halaké!
Ugrás előtt megtorpanok, remeg az ajkam is
Ez a víz nagyon hideg, s talán még mocskos is
Előttem van két szép szemed, festetlenül reggel
A messzeségből felém intesz, mind a két kezeddel
S megnyugtat ismét e bolyongó szép híd
Halom öledből valaki felsír
Leszállok ma is a szürke korlátról
S megyek, hogy elhozzalak, ó, a kórházból.
ONLINE MEGHÍVÓ
