|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
verse 1.
Hiába löknek el a terveimtől még mindig tervezek
új vizeken evezek ismerős lányokkal szemezek
nem feleséget keresek csak szeretek
szeretnék egyszerűen élni nézni a világ dolgait
minőségi piát inni a világ terheit a hátamon könnyedén vinni
a varos föllött repülni elemnni messzire ahol siker nem a bukástól lapul egy cenitre
ahol a lányok a szövegbe hisznek nem a mercibe
mennyire egyszerű lenne de nagyszerű
szerektől bódult agyam fantáziám mezején megtorpant
kispárnám sarkain cikázó élmények hadai rég megkopott emlékeim korona tanúi
van még mit tanulni de láttam már épp eleget
szeretnék egy másik szerepet ahol nem vénásan kapom meg a szereket
ahol a csajom sem untat
poharam most megtelt nem félig üres maradt
Refrén:
szeretném egyszer még meglátni a reményt
szeretném mégegyszer fogni egy lány kezét
szeretném egyszer még bizton tudni azt
hogy megtelt a poharam vagy félig üres maradt
Verse 2.
Deniz a srác aki a mikrofonba reppel
amíg a te haverod teker, az enyém inkább vedel
ilyen vagyok mit tegyek
ha meghalok majd 30 évesen magamtól megyek el
vagy elvisznek az angyalok
lehet ez közhely, de nem ez a para
hanem, hogy nincs a reppből autóm, se opel se lada
csak 1 beat ami kemény, meg pár rím ami laza
mert engem inkább ez vág haza mint a kokain
bár én is megcsúszok pár boron, egrin meg tokajin
a plafonomat nézve gondolkodom a világ dolgain
mer engem ez ami nagyobbá tesz nem pedig a szteroid
meggyilkol az alkohol a nikotin
minden amit látok amit láttam, csak képzelet és álom
ahol összefut a siker a hírnév, és a barátság egy szálon
ami összeköt téged és engem, minket és őket velük
hogy végre ne csak gagyit láthasson a szemünk
Refrén:
szeretném egyszer még meglátni a reményt
szeretném mégegyszer fogni egy lány kezét
szeretném egyszer még bizton tudni azt
hogy megtelt a poharam vagy félig üres maradt
Verse 3.
egszer szeretném ha úgy írhatnék zenét
hogy egy hét után nem unod meg h nem az internetről töltöd le
hanem a boltból veszed meg
szeretnék egy társat aki nem vág át
szeretnék egy közönséget akik érzik a soraim súlyát
szeretném ha örökké tartana minden hogy örökké doboghasson a szívem
h ne az álmok tengerén éljem a létem
hogyha nyújtom a kezem te is nyújtanád
hogy napsütésre keljek fel minden délután
hogy érezzem h fontos h közetetk élek
szeretném ha lenne egy lány akivel majd oltár elé lépek
a soha nem látott rokonokról a tárcámba egy képet
szeretném ha nem kéne félnem a haláltól
pár sort szeretnék egy halhatatlan dalából
hogy ne keljen félnem a haláltól
hogy legyen rólam emlék ami örökre itt marad
a poharam most megtelt vagy félig üres maradt
Refrén:
szeretném egyszer még meglátni a reményt
szeretném mégegyszer fogni egy lány kezét
szeretném egyszer még bizton tudni azt
hogy megtelt a poharam vagy félig üres maradt
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
