|
|
|
Mondják, sárból gyúrta hajdan az embert az ég,
de tudom, hazug minden szó, tudom már rég.
Az ember vér és izom és erős váll,
hogy termelhessen szenet, mert ez így szabály.
Termelj húsz tonnát, de neked mit ér,
hol részvényes szabja meg, mennyi a bér?
A bányából a részvényes vidáman él,
de nélküled bányája semmit sem ér.
Mikor születtél az égből az eső szitált,
A küzdés és a gond rögtön társaddá vált.
Tán veled volt már akkor is egy szeneslapát,
és rögtön fel is raktad a húsz tonnát.
Termelj húsz tonnát, de neked mit ér,
hol részvényes szabja meg, mennyi a bér?
A szénből lesz a ragyogó tündérfény,
de nélküled, mondd, vajon lenne-e szén?
Mikor szült az anyád már öt gyermeke volt,
így csak arra gondolt, ad-e több hitelt a bolt?
Te csak rakod a szenet, és míg gyűlik a szén,
A gyűlölet izzik a szemed tüzén.
Termelj húsz tonnát, de neked mit ér,
hol részvényes szabja meg, mennyi a bér?
Ha az este jön, hát örülsz, hogy karod még ép,
csak számolod béred és hallgatsz ma még.
De a szürke napok szürkéje végéhez ér,
egy ünnepnap jön, mikor több lesz a bér,
mikor kék lesz a mennybolt, tág a látóhatár,
s az asszonyod szeme fénylő napsugár.
Termelj húsz tonnát, majd tudod, mit ér,
ha nem részvényes szabja meg, mennyi a bér?
Hisz egyik öklöd vasból van, a másik acél,
S a múlt, az a régi már vissza nem tér.
Szeptember 6.
