|
|
|
Nem filmcsillag volt Rómában Marina,
Csak egy kis karcsú, szöszke ballerina.
A jobbszélről az első volt a sorba',
S én vágyakozva néztem mindig őt.
Ha esténként a kiskapuban lestem,
Csak námán álltam, szólni sosem mertem,
De csillagfényes, forró nyári esten
Így sóhajtoztam ablaka előtt:
Marina, Marina, Marina,
A csókodra szomjazom én.
Marina, Marina, Marina,
Hát kérlek, hogy légy az enyém!
Nyílt az ablak csendben,
Szólt a kislány: Menjen!
Maga még nem ismer engem,
Ó no, no, no, no, no!
S az ablak zárult csendben,
Meg sem hallgat engem,
Csak a visszhang cseng fülemben:
Ó no, no, no, no, no!
Egy szép nap aztán úgy hozta a sorsom,
Egy kétüléses autót vettem olcsón,
És este már a kiskapuhoz álltam,
S ott szívrepesve vártam Marinát.
Ő jött és nyomban kiskocsimra nézett,
A két szemében vágyak tüze égett,
Csak mellém ült, egy árva szót sem kérdett,
Úgy hallgatta a régi vallomást:
Marina, Marina, Marina,
A csókodra szomjazom én.
Marina, Marina, Marina,
Hát kérlek, hogy légy az enyém!
Két karomba vonva
Megcsókoltam nyomba',
Mire szemlesütve mondta:
Ó no, no, no, no, no!
Én vágyakozva kértem:
Légy a feleségem!
Mire végre így szólt nékem:
Ó jó, jó, jó, jó, jó!
Ó jó, jó, jó, jó, jó!
Ó jó, jó, jó, jó, jó!
Utoljára szeptember 12-én!
