|
|
|
| Előadó: | Komáromi Pisti |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tomasso Albioni |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Oly régen várlak téged,
Oly régen hallom lépted.
Még szívemben itt a nyár,
Még őrzöm illatát.
Én még mindig itt vagyok,
És várok rád, Adagio.
Már magányos az éjjel,
Már csak álmaimban élek.
Látom, érzem arcodat,
Hallom mindig hangodat.
Újra ölel két karod,
Úgy vágyom rád, Adagio.
Álmomban még elérhetlek én,
Éltet még a remény.
Elindulok, veled vagyok,
Felragyog az a fény,
Az, ami csak a tiéd,
Örökké a tiéd.
Még megtalállak téged,
Még átkarolsz majd végleg,
És már többé nem engedsz el,
És már csak velem leszel,
Bízni, bízni mindig kell,
Talán gondolsz rám, talán indul már szíved felém,
Nem, nem hagyhatsz engemet,
Nem, nem, nem, nem, nem, nem,
Senki más nem érdekel,
Mindent, mindent megteszek,
Csak bennem higgy, csak bennem bízz,
Ne hagyj még el,
Adagio.
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
