|
|
|
Szorítja egy szó a torkom,
El kell mondanom,
Titkolni kéne, jól tudom,
De magamba nem tarthatom,
Öleli szívemet, valami furcsa dallam,
Itt zenél végre bennem, évek óta halkan…
Értelmetlen minden perc,
Ha nincs velem,
Ilyenkor azt keresem,
Hol van a helyem,
Otthonra leltem én, hazámat megtaláltam,
Valakire vártam, benned társamra találtam…
Az égen száll, két madár,
Hol végtelen a láthatár,
A fényben jár, kéz a kézben,
Együtt szállnak egy életen,
Az égen száll, két madár,
Hegyen völgyön, énekük száll,
A fényben jár, földön égen,
Együtt szállnak egy életen…
Itt vagy közel hozzám,
Tudom, engem vársz,
Bármerre is mész az úton,
Mindig rám találsz,
Letörlöd könnyemet, vigyázol rám, s nem félek,
Álmodom talán, de tudom örökké benned élek…
Az égen száll, két madár,
Hol végtelen a láthatár,
A fényben jár, kéz a kézben,
Együtt szállnak egy életen,
Az égen száll, két madár,
Hegyen völgyön, énekük száll,
A fényben jár, földön égen,
Együtt szállnak egy életen…
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
