


| Előadó: | Kovbojok |
|---|---|
| Album: | Kaksi Atomerőmű |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Drosztmér István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

A télapó nem is olyan jószívű,
Inkább azt mondanám rá, hogy kétszínű.
Én már egyáltalán nem szeretlek,
Mert ürüléket adsz a gyerekeknek.
A fogait soha meg nem mossa,
A puttonyát néha tele fossa.
A gyerekeknek igazuk van abban,
Nem jó, ha az ajándékba szar van.
Gyurika te lézerfegyvert kértél,
Ajándékod e helyett egy végbél.
Ha meglátom, hogy nem örülsz ennek,
Visszakézből rögtön pofán verlek.
Refr.:
A télapó nem a régi már,
Ha kedve tartja állva bekakál.
Büdös puttony himbálózik a vállán,
Hányás csordogál a szakállán.
Semmit nem kapsz karácsonyra, Ancsa,
Mert a szemed kibaszottul bandzsa.
De ne mondjad, hogy gonosz ember vagyok,
Mer a fülcimpádra ráfingok egy nagyot.
Megajándékozlak Emőke,
Itt egy szaros WC-ülőke.
Te pedig egy kisautót kapsz Márton,
Csak először a fosomba mártom.
Lenne hozzád egy kérdésem Ádámka:
Mér kakkantassz a nővéred hátára?
Úgy emlékszem, hogy elmondtam már tavaly,
Csakis a WC-be való a ganaj.
Refr.
A Pistike nagyon-nagyon rossz gyerek,
Ajándékot adni neki nem lehet.
Nem jár neked az aranyos kisállat,
Úgy döntöttem, inkább körbe pisállak.
Te következel most Barnabás,
Ajándékod izomsorvadás.
Csak vicceltem, a sírást most fejezd be,
Mer a fitymámat ráhúzom a fejedre.
Későre jár, elhúzom a belemet,
Ajándékot kaptatok már eleget.
Búcsúzáskor a legszebb a káröröm,
Hogy a lábujjam a hajatokba dörgölöm.
Refr.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.