|
|
|
| Előadó: | Sziámi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Müller Péter Iván |
|
Müller Péter Sziámi Kardos Endre Markó Tamás Óvári Miklós Simon Tibor Takács Péter |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
<próza>
Van, ami idejét múlta.
Milyen találó kifejezés arra, hogy később van vége,
Mint amikor a befejezés.
Ki ír ma például balladát?
Aki balladát ír, az időben téved.
Kivéve persze mondjuk engem, Nick Cave-et
És maximum még téged.
<dal>
Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja hogy mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad
A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad
A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget
Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát
Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája
A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant, átkozza a villanyt
De a nőn már át is mentek hárman
Valahogy összekapja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt
Mocskos a világ - gondolja később
Hát akkor ő sem fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától
Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra
A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból és a gépét veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very
Very-very...
Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
De a nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak
Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde
Egy rövidzárlat néha mindent megold
- Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi
A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
