|
|
|
1. Verse
Furcsa minden amit látok, rajtam az átok
megint írok amíg bírok, új vizeken járok
fejemben a számok megváltoztak talán
egy új világ hajnalán sírom el, minden bánatom egy számba folytom
üvöltök folyton, 4 fal rengeteg
mi megszült, és hirtelen eltemetett
nem látom már a fényt, rég csak a szemeket
fejemben gyilkoz képzetek térdre kényszerítenek
megint mit képzelek?
minden olyan furcsa, minden zavaros
mit megálmodtam eddig amit szeretnék mit akarok
régen minden kellett, de mára csak egy darabot kérek, a jóból
lányok viszontszerelméből nem csak pár kimondott üres szóból
amiből eleget kaptam az évek során, megtanultam, nem sokat jelent
a szó a szeretet hiszen ezt elfeledtük rég yo
hiszen ezt elfeledtük rég
Refrén:
Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék
2. Verse
Szívem helyén tüskék, elillanok tüstént
hogyha ütni akarsz üss még, eltűnök a ködben füstként
szívok még egy cigit iszok még egy körtét
én így gyilkolom magam nekem nem kell hozzá töltény
beszopatott a világ, úgy érzem hogy lassan felnövök
új álmokat nem szövök, hiszen a régiek is csalfák
rég nem láttam boldog ember arcát, felöltöttem az álcát
bárcsak szerezhetnék magamnak egy varázspálcát
hogy megtaláljam helyem, az élet tengerén
egy sötét szobában a lámpa fényénél
egy darab papír némi menedéket nyújt
szívem ismét lángra gyúl a lelkem lángol
pupillám kitágul, megfeszülnek ereim, a testem belerándul
mire megfognám a kezed elrepít a mámor
innen távol, isten visszaszámol yo
visszaszámol
Refrén:
Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék
3. Verse
Hogyha félnék, kérlek, fogd meg a kezem
sötét alkonyom hajnalán napként gyújt utat a szerelem
s ezt szeretem, bár megváltozott a szerepem
de mégis hidd el, ugyanaz a vér folyik az erekben
mint rég, nekem minegy mi a vég, hogyha szép a kezdet
percről percre arra edzek, hogy eleget tegyek
az elvárásoknak, hogy valaki legyek
hogy megtalálják az embert, a barátok a szülők
akit bennem keresnek, s ez lehet közhely
de bátran vállalom, hogy a srác vagyok aki a színpadon részegen reppel
akinek a pillanatnál, semmi se fontosabb
aki ugyanúgy látja még, mindig a dolgokat
aki fölött elrepült már 19 év
aki leginkább még mindig a csalódástól fél
aki ugyanarról beszél, ő a Deniz
kinek a rap mint a Noszálynak a tenisz
Refrén:
Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
