|
|
|
| Előadó: | Artoscsaba |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Artos Csaba]
12 inchen a kincsem csettintem.
Szabályos barázdán vágtat az ütem
szüntelen ezen a szűz területen.
A helyem az enyém, birtokba vettem.
Válogatok, mint egy ínyenc.
Hálát adok, mert nekem ez a kedvenc
műsorom. A szerep kedvet csinál.
Megjelenik az MC, borul a kártyavár.
Mint a vitamin, ami enyhíti a kínt.
A rím hozza a színt. Ez most áldást hint.
Kint. Bent. Lent. Fent.
Jól érzem magam a bőrömben.
Erős a hitem. Nyitva a szemem.
A kákán a csomót nem keresem.
Ez pozitív. Megyek az első lökettel.
Ahol mások abbahagyják, én ott kezdem el.
Marad a stílus, marad a mikrofon.
Nem vesztem el a réven, amit nyerek a vámon.
Kóstoló. Dáridó. Az ész kész.
És jön a bevetés.
Refrén (x2)
Hazai pálya. Landol a csapat.
S.O.S. Csináljuk a forradalmat.
Hazai pálya. Hazai pálya.
Fáklya lángja. Mikrofon a szájra.
[Ryzo]
Elsöpör a dal, mint az északiak Missourit.
Közelebbről érzem, mint a cukrosok az inzulint.
Mi jó? Mi jó? Itt még a hájdihó.
Az ország reflektorfényben. Közvetít az HBO.
Lehet, hogy élni jó, mert zöld a fű és kék az ég.
Van MC, mint a tenger. A termés épp elég.
Néha túlzás, ami folyik. Még sok is.
Rengeteg a pelenkás reppelgető ovis.
Na hol is? Csak itthon. Ismerd meg a titkom.
A stílus néha fájó, hát kapd el a szitkom.
Vagy a fénylő, csillogó, átlátszó sztárglóriát.
Underground a szó, ami uralja Pannóniát.
Vélemény? Privát, mint a Gold, mert ha megtörténik, gól.
Hip-hop csatárok a sorban, biztos bekapod a gólt.
Az őrség előretolt. Sok van már a számlán.
Legjobb koncentratum, amit hordott fold a hátán.
Refrén
[Mc Gőz]
Még üres a helyszín. Én mikrofont check-elek.
Elképzelem, milyen lesz, mikor tele lesz veletek.
Valami végigfut rajtam. Ráz a hideg.
Mindenki tiszta ideg, hogy hogy lesznek a színek.
A fények, a színpad, a műsor, a hang.
Pedig csak annyi a lényeg, hogy MC a rang.
Mikor mindenki, mindenki rátok vár már.
A közönség kint, a kapuk előtt áll.
És a DJ most felrak egy lemezt.
Két szem összenéz, az őr mindenkit beereszt.
Megjön az info, hogy tódul a nép.
Összeáll a kép, hogy nincsen már fék.
Elindult a show. A színpad mögött valaki szól,
Hogy egy óra múlva a Fát Squad hallható.
Én meg ülök és magamban mondom: „Hát jó!
Hagyok itt valami maradandót!"
Refrén
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
