|
|
|
minden elmúlik, saját hamvába hervad a rózsa...
vörös port szórva a tájra,ránt magával a porba,tudom hogy
nem kell megsúgnom, hogy mi késztett írásra
mert már próbálsz megérteni, próbálsz nyitni felém...
én rátok zárom rácsom, érzéki fogócska egy börtönben,
ahol az én pisztolyomat te, a tiédet én töltöm meg,
kölcsönös a szeretet, pedig te csak hallasz, én látlak
te vakon célzol, én pedig tudom, hogy úgy is eltalállak, mert
téged megfog egy hang, engem összezavar a világ, a tükör
a sors, az élet, a kód, a halál, egy szó maga a végzet,
gyere és értsd meg...
hogy ez több mint pár sor, nem az vagy kinek látszol
nem a parkett számít, hanem hogy ki kivel táncol..
pedig a szirmok elszórva, a parkett szélén gyászolnak
köszönnek a perceknek, mik elhagyva álmodnak...
én köszönök az álmomnak, hogy már szart se ér...
csak ülök és várok,próbálok szembe nézni a ténnyel
hogy eltiport az élet, és megkell küzdenem a fénnyel
mi ívet fon az élet hálójába,közös cél a tiszta hallójárat
meg az érzés ami összeköt, nem vagyunk összetört lelkek,
elkelt, a sír bolt, gondoltam elferdítem a síkot
aztán majd évek múltán húzhatok pár csíkot, a szobám falára
ez az élet felára,
a bizalom ösztönöz, hogy magamra húzzam az öltönyöm
majd én leszek ki belátja,az életem az ördögöm
a szabadság az istenem mi vezet,irányt mutat a kutad
mától a híd ad utat, a következő ugráshoz...
majd holnap hív a tudat, hogy küldjek egy smst a lelkemnek..
mert elhagytam a metrón,gyakran úgy érzem, hogy nem kellek
senkinek, gyerünk...indulok és megkereslek...
mikor rád találok, melletted barátok kik elestek,
csak te maradtál életben, majd ledőlve nézed hogy elhagy a rózsa
rájössz hogy hinni kéne a szóba,
nézni a szirmokat..mik elszállnak hervadtan szórva...
yo..mik elszállnak hervadtan szórva...
ha elszállnak a szirmok, nekem csak a toll marad
egy szakadt füzet...meg a könnyes oldalak
és egy sárga ceruza, plusz egy remegő kéz...
és egy ablak a pokolba, ahová a temető néz...
ahol hervadó rózsák, saját hamvukba olvadnak
mert lángol a szírteken, menyország véres bábúja
mi közli velem nem vagy egyedül, neked csak a toll marad
ami örökké vezet, a pokol tüzét bámulva....
minden elmúlik, saját hamvába hervad a rózsa...
próbálok nem figyelni a sorokra,
de csak halmozódnak bennem a kérdéseim
talán ha lelkem lépéseit figyelem akkor a
szemed érzéseit közvetlenül,
közvetíti a világ, fogd meg az összes hibád,
elporladunk mint a lehullott virág, gyere karolj át
olyan vagyok aki, ha akarod szeret,ha akarod bánt,
én értetek változom, öncélúan vezérel az évezred
nagy a csend ,még is felébreszt egy lélegzet
majd kérlek nézz rám, én barátként tekintek rád
legyintek már, csak úgy a szélbe, földúltnak érzem, amit te meghittnek látsz,
de csukd be a szemed, kívánj egy nagyot, fújd ki amit érzel
egy betű, egy sor, egy élet, egy mondat, egy végzet,
egy szerelem, de én érzem ez jó, nézem, hogy hullik a hó, tennék ellene
csak a magány mi marad, ha múlik a szó.
Szólíts meg, legyen ez egy tág fogalom,
zárt forgalom, egy halmazban, emberek jönnek mennek majd elmondhatom
kevesebb vagyok mint mások, pedig nem különbözünk egyáltalán
egy dal talán mi elárult, megvárunk mondd ezt, megáldanál,
hogy jobb legyen, ülj le mellém, hallgass meg, ennyit kértem
már nem vagyok az ki voltam, így hát elitéltem azt
aki voltál, rég nem szóltál, már nem is érdekel...
csak figyelem az arcokat a metrón,
nem kell hogy fönnakadjunk egy szón
ha szakad a vászon, az életem a jelszóm...
8 betűból rakj össze...majd 4 ből döntsd el kivagyok
ha eltelnek a percek, akkor csak 5 betűt írhatók
az urnám falára, mondtam már, én leszek ki belátja
hogy egy dobozból,fogom kérni hogy szeress,ahol bezárva
élek...eltávolodnak a fények, összeomlik a bástyám
ami mögött csak éntudtam mindent..te meg csak vársz rám
várod hogy elköszönjek, várom hogy elköszönhessek....
várom hogy befejezzem ezt a pár sort...te meg várod hogy vége legyen....
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
