|
|
|
na gyere, mosolyogjunk együtt, a kezedbe
adom mit eltörtél remegve mondom a szemedbe
hogy megtörtént, ez voltam
egy szótlan életkép, elszórtam
hamvaidat, és mondtam, hogy tényleg én
vagyok az, kit sírva hívsz fel, hogy baj van
én meg csak a telefont magamtól távol tartom
hogy legalább a tévét halljam, a szarban
gyáva vagyok, fáj a fájdalmad súlya
egy ajtót zárva hagyok, hogy a többin újra és újra
megpróbálj hozzám közelíteni, én kinevetlek
ha jössz enyhíteni a fájdalmat,
tudnod, kell, hogy én hiszek benned
tudom, hogy lesz változás,
egy úton ahol vártok fényként
a fülembe súgnád, hogy szeretsz, de az álmod végén
kelt téged ámor, én meg átmegyek Attilához
akinek megint meggyónom bűneim, és ő addíg átkoz
míg észhez nem térek,ő tudja hogy változnom kéne
de így is jóvagyok, tudja hogy álmodom ébren
pedig szívesen a fejemre nyomná néha, a párnát
hogy fulladjak meg,aztán az arcomba nyomná a számlát
azokról a dolgokról, amit még megse tettem
elrettentem a jővőmtől, kijutott nekem az örömből
de a bánat sem került el, inkább átölelt
tudom, hogy mennünk kell, de már több lett
az úton a kő, a barátok száma is gyarapodott
belül az agy gyanakodott, hogy megéri-e
belemászni a mocsokba, ha elcsábít a pénz
akkor egy olyan világ tárul elém, ha velem jössz mész,
ugye érted? vár ránk a pokol,
ahol érzéseket kotor be a sírod alá,ez csak kódolt jel
te döntesz, hogy hol írod alá, itt van mindenem
neked adtam, döntöttem belebuktam,de istenem
legalább felnyitottad a szemem, hogy ezt azért mégse
meg hogy ő nem kell az élethez,tovább léptem
köszi, hogy megint rosszkor ébresztesz,
ilyenkor szar a kedvem, kell-e nekem megint verekednem?
miért baj, ha berekedtem, úgy is csak a zenére figyelsz
nem a hangomra,most mi lesz
mi történik? megint hátbaszúr a világ
megint benéztem, mert nem is olyan szilárd
ez az egész, elmerültem a részletekben
szerinted ez érthetetlen, kérlek istenem adj még egy
tegnapot,igen volt olyan ki elhagyott
de mára kialszom az egészet, tudva hogy jön
megint egy szomorú vasárnap, én itthon ülök
te meg kielégíted az ellenségem,
miért kell az élettel félnem?
nem a haláltól,miért baj, ha félre keféltem
mit vársz egy baráttól? mondván értetek éltem
egész idáig, de most már csak magamért
eddig harcoltam a szavakért,de holnaptól
csak újrasírom a hajnalt, hogy mosolyogjak délbe
már nem kérem, hogy érts meg, én legalább tudom, hogy
a következő alkonyban talán együtt táncolhatok
azokkal a lányokkal, akiknek csak egy imázst mázolhatok
fel az agyuk falára, ha akarsz botránkozz meg
egy olyan srác vagyok, aki érted most házhoz megy
hogy jó legyen nekünk, nem akarok elmenni
elég ha szopsz tízpercet, nem akarok szeretni
nem vagyok már kisherceg, elakarom temetni
a holdat, kösszönni, hogy jólvagy
mondani hogy holnap újra látjuk,addig hagyjuk ma ezt
döntsd el te, hogy neked hazudtam-e
Szavakból egy tenger, az igaz tó tükre
visszaveri az arcukat, ha nem érted hát ülj le
és tudd meg, én nélkületek állnék félre
de csak azért mert felébredte, és itt a játék vége
de vajon, te ezt hallgatva mit tennél?
ha nem csak felszínesen ismernél,
akkor tudnád,hogy szarul vagyok,és nem ezt a szart hallgatnád
hanem itt lennél...ah...
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
