[Landi]
Születésem óta halálra vagyok ítélve.
Jobb nem lesz, mert mindennap tönkretesz a stressz!
Felejtem a tegnapot, hogy a mát megússzam élve,
de az idő a holnapomból egy darabot elvesz.
Egyébként minden rendben, ha mondom. Nincsen gondom
azzal, hogy a világhoz kell alkalmazkodnom.
Nézem a furcsa arcokat, ahogy nézik a furcsa arcomat,
én egyedül vívom meg a harcomat.
A trófeát viszem el én, neked adom a győzelmem felét.
Remélem elég. Nekem nem imponál a jólét.
Túl előrehaladtam, az árnyékom is nehezen követ.
Ma egy jóbarát, holnap lepisálja a sírköved.
De ki az első? Ki a tökéletes? Miért keresed?
Én kezet nyújtottam annak, aki arconköpött.
Lehet, hogy durván átvertek, hazudtak egy keveset,
én mosolyogtam és nem tudták, mi rejlik a mosoly mögött.
Maradok egyedül belül, kívül egy társas lény.
A tisztesség történelem. Nem alapkövetelmény.
Nem kellenek új barátok,
ha már a régi is átok.
Lelkiismeretet nem ápol. Ne gyere többet elém!
Úgy hiszik, ismernek.
És mernek
Maradj távol tőlem, hiszen te hazudsz magadnak!
A túlvilágban sincs hely számodra!
Így a holtak felkelnek, hogy örökre elhalgattassanak.
Szép a mai nap. Légy nyugodt, mert
nem a Pokol vár rád, hanem az Édenkert.
Tudom, hogy ez téged sohasem érdekelt,
te voltál az, aki az Ördöggel énekelt.
Jöhet a kivégzés! Talán a végzet egy újabb kezdetet hoz.
Ne habozz!
Mindegyik potenciális áldozat.
Ma mindent elhalasztottam.
A múltkor úgy kiosztottam,
hogy a könnyeibe fullasztottam.
De nem változtam.
[Siska]
Nekem azt mondták, mikor kicsi voltam, ne menjek a rossz után.
De nézd meg, mivé lett a világ, s mivé váltam én. Csupán
az ösztön hajt barátom. Pusztán egy cél, ami éltet.
Hogy önként essem bűnbe, mitől a jóanyám féltett.
Nem volt, ki védett. Őt szerettem, mégis elhagyott.
Egy nyári délutánon történt, hogy a szívem megfagyott.
Tizennégy évesen a hugom kezét fogva néztük végig,
hogy döntik szüleink életünk romokba. De ebből elég!
Úgy döntöttem, a saját utam járom!
Belefáradtam, hogy mindenhol csak a bánatot látom.
Kéne egy szebb világ nekem, hol nem lóg bilibe a kezem
és csak azt teszem, mit a szívem diktál. A józan eszem.
Iszom közben. Kiszárad a szám, de tovább kell menni.
A végén úgy is ez lesz megint. Le fognak verni!
Átírják a szabályokat, hogy mindent elragadjon a Kárhozat.
Így nem maradok én sem más, csak egy áldozat!
4x
Nekem azt mondták, mikor kicsi voltam:
Tönkretesz a stressz!
A vége úgy is az lesz.
Jöhet a kivégzés!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah