|
|
|
| Előadó: | Wattamen |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Simon Vilmos Miklós Ottó Simon Vilmos István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szombat este házibuliba voltam,
Ahol valljuk meg, egy kicsit túl sokat ittam.
Csak ültem egy széken, a félhomályban,
Azt se tudtam, hol vagyok, már alig láttam,
Mikor hopp! Elém állt egy csaj, segítség!
Há? mit akar ez? Ahhh? Most már ez nem kétség.
Na gyere cuki pofa, rázz egyet velem!
Na jó, belemegyek, de tudod, szétmegy a fejem.
Így hát felemelkedtem a székből, ahol eddig ültem,
Majd RAP, ö roptuk a táncot, de kidőltem.
Aztán egyetlen emlék az, ami megmaradt,
Hogy találkozunk holnap az óra alatt.
És ennyi! Mintha elvágták volna,
Majd már otthon az ágyban, mint ha egy hang szólna,
Hogy fel kéne kelni! Itt valami nincsen rendben.
Kilopakodtam az ablakhoz szépen, csendben
És OA! Zutty, egy pillanat alatt,
Azután visszafeküdtem az ágyba, de az ablak nyitva maradt.
Ugyebár tél van, de ilyenkor ez mit se számít,
Aludtam, mint akit fejbe vágtak, a sok sör kábít.
Délelőtt felkelek, ú mi ez a hideg?
Minden egyes porcikám úgy állt, mint a cövek.
És orrom, he-he úgy folyt, mint a Duna
És akkora lett, mint egy skót duda.
Na ne! Úgy látszik, rajtam ül az átok
A fene vigye el, én mindig pórul járok.
Ráadásul ugye ma van az a randi,
Amikor jesszusom, vétek lenne itthon maradni.
Kirohanok a mosdóba, a tükörbe nézek,
Á, haver! Ez én vagyok? Nézd meg!
Olyan vagy, mint egy nagy röhögő pacni,
Ez nem röhögés haver, hanem?
Hapci! Hu-hu-hú, de megfáztam!
Hapci! He-he-erre ráfáztam!
A lány meg biztos ott áll még a téren.
Hapci! Hu-hu-hú, de megfáztam!
Hapci! He-he-erre ráfáztam!
A lány meg biztos ott áll még a téren
És engem vár? és engem vár?
Miért nem gyógyulok már?
Felöltözök, és már indulok a dokihoz,
Hülyén indult ez a nap, de vajon még mit hoz?
Nem tudom, de már itt ülök a dokinál
És egy rakás öreglány, előttem kiabál.
Én vagyok az első! Mondom oké, tudom.
De ha nem ért a szóból használom a botom!
Puff! AU! Ez egy púp, vagy ez a fejem,
Jól van már, hát tudom, hogy hol a helyem!
Ekkor belém hasított a gondolat, mint a villám,
Itt ülök a dokinál, a csaj meg vár rám.
De mikor is érek oda és, hogy ez titok,
És mit mondok neki, ha az orrom szipog?
Nyílik az ajtó és mondják is a nevem,
Uram Isten, én jövök, már fogom is a fejem.
Na oké, ki a doki, aki ma ki vizsgál,
Akit ma vakít a mani, amit a zsebébe nyomnál.
Jó napot doktor úr! Na mi a baja?
Szerelmi bánat? Kirúgtaja a csaja?
Még nem, de hogy ha ez így megy tovább,
Találkozni vele így már nem lesz pofám.
Mert a megfázás még hagyján, ami velem megesett,
De hát nézzen a fejemre, hát ez az igazi baleset.
Sajnos nem az én resszortom, na viszlát!
Hapci! Maga meg vegyen fel tisztát!
Bevágtam az ajtót, kapja be lompost!
Bumm! Segg, segg, segg ez az orvos!
Nem is tudom ezek után mit is akarok,
Talán a lány elé megyek, vagy ma már hoppon maradok
De hát az egész napom úgy is már el van rontva,
Különben sem emlékszem, lehet, hogy ronda?
Lassan eltelik a nap, de mi lesz majd holnap?
Bizsereg az orrom, jön már egy jó nagy?
Hapci! Hu-hu-hú, de megfáztam!
Hapci! He-he-erre ráfáztam!
A lány meg biztos ott áll még a téren.
Hapci! Hu-hu-hú, de megfáztam!
Hapci! He-he-erre ráfáztam!
A lány meg biztos ott áll még a téren
És engem vár? és engem vár?
Miért nem gyógyulok már?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
