|
|
|
| Előadó: | Wattamen |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Simon Vilmos Miklós Ottó Simon Vilmos István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
- Ülök a kocsmában és éppen a pohár fenekére nézek,
Amikor megjelenik a haverom, ő is dülöngél, hát ez részeg!
Mondom: jól látom? Most ketten vagy? Vagy egyedül jöttél Ottó?
- Két sör két Unicum rendel! - Na ez nála a mottó…
Na gyere szépen barátom hukk, most rossz kedved van, látom,
Ha csak a szádat tátod, ne nagyon várd, hogy a bánatod rögtön vágom.
Gyere már, mire vársz? Felejtsük el együtt a gondot!
- Tudod volt az a lány, akiről meséltem neked… - Na mit mondott?
- Képzeld el, hogy az a két nagy mell, hú akkora volt, mint egy úthenger!
Mindjárt összekarmolom magam, úr isten, hol rontottam el?
Na de mindegy, ha el hiszed, ha nem, tudod az történt ugyanis, hogy a gádzsi,
Hozzád beszélek, figyelj már ide! Hogy ha dumálok, ne igyál már Vili bácsi!
Szóval úgy átvert… á… tudod mit? Nem is érdekes,
Mert szóra sem érdemes… Proszit!
- Gondoltam, hogy ez lesz, mit vártál? Szokás szerint szívtál!
- Ne dumálj nekem itt, hozzál még valamit, amíg én szívtam, te meg itt ittál!
Gyere, igyunk, nincs jobb a kocsmánál, a sok ital pontosan engem vár,
Ma berugunk, vár ez az érzés, nincs több kérdés, miért nem kortyolsz már?
Húzd már… Na, mi lesz, hát láss hozzá!
- Szeretem a sört, szeretem a bort, a rövidet, ha kell, ha nem, tudod, megiszok mindent,
Majd utána töltök úgy is mindig, hogy maradjak végig ezen a szinten.
- Felállok az asztaltól és még egy kört intézek,
Ugyanis a poharak, a korsók, a pikolók, az üvegek mind-mind üresen néznek.
- Biztos máshogy lenne az élet, hogyha nyernék a lottón…
Legalább azt hazudná nekem a csaj, hogy minden hol jó, de legjobb az Ottón.
- Nyugodj meg barátom, inkább igyál, azt ajánlom!
Sokkal szebb lesz minden, de vigyázz, nekem most kell hánynom!
- Hová mész? Miért sietel? Várd meg amíg nekem is kell!
Nincs is annál gyönyörűbb, amikor közösen megyünk el. (Aaahhh!)
Üljél vissza és vegyél nagy levegőt, tudod, mintha szülnél!
Vagy amikor annak idején kihívott a tanár és tudtad, hogy nem készültél.
- Hagyjál már, ez nem igaz vazze, há ne piszkáld már az ingerem
És ne vigyorogj az arcoddal ide, mert kiviszem, azt jól megverem!
- Előbb magadat üsd ki, hogy úgy érezd, megint magától mozog a föld,
Úgy is nekem kell hazavinni téged, na hozok még egy kört. Jó?
Gyere, igyunk, nincs jobb a kocsmánál, a sok ital pontosan engem vár,
Ma berugunk, vár ez az érzés, nincs több kérdés, miért nem kortyolsz már?
Húzd már… Na mi lesz, hát láss hozzá!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
