|
|
|
| Előadó: | MyCream |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pipó József Orbán Sándor Walla Ervin Wéber Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyerünk a prérin nappal jó,
Mert kontaktlencsét hord a Dzsó,
Sötét a péri, jajgat a Dzsó,
Kaktuszra ült, mert nem lát jól.
Gyerünk a bárba esténként
És nézzünk a Mary testén szét,
Leég a gyertya, szabad a csók,
A Jack csókolta meg a Dzsót.
Elsősorban ült, és másodsorban állt,
A seriff meg a sörében egy indiánt talált.
A pohár alján ült, már majd egy hete lesz,
Mert nehezebb a rézbőr, mint a szesz.
Úgy húsz perc után a hős indián
Végre kijózanodott,
És átkozta ott a pillanatot,
Hogy ez a hülye seriff sört iszik - nem rumot.
Gyerünk a cowboy jó erős,
A Dzsó volt eddig a párbajhős,
A pisztolyod nem sülik, mi a baj Dzsó?
A golyómra lépett tegnap a ló.
Gyerünk! A préri télen vad,
Mert belefagy szegény lóba a zab,
Süvít a szél és esik a hó,
A legnagyobb üzlet a mirelit ló!
Mikor Szeszárdra készültem, nem tudtam,
Hogy messze van a vadnyugat,
Ekkor elémlép egy indián és felkínál
Egy háromzelés kvarc-nyilat - Hát! Uff!
Mikor wigwamhoz értem, egy asszony várt
És furcsa volt a kölnije,
Aztán orrát fogva megsúgta a törzsfőnök,
Hogy piszkos zokni a neve.
Az illat gyorsan szállt át a vadnyugaton,
Tán még Szekszárdra is eljutott,
De az biztos, hogy a Buffalo Bill mérges lett,
Mert az összes bivaly felbukott.
Gyerünk a bankba, lóvé kell,
De a bankrablók most vitték el,
A gegnsztereknél lapul a csekk,
A Dzsó volt, de nem rímel csak az, hogy Jack.
Gyerünk, a cowboy miért lapul,
A Préri Mary könnye hull,
Dühös az apa, röhög a ló,
Lyukas volt a kotonod, Dzsó.
Mary éjjel érkezett, mert nappal rút nagyon,
Még nem tudja az apja sem, hogy kit lőjön agyon:
A lányát vagy a csábítót, kit immár apa lett,
A Préri Maryt ismerve ez nem is bűn - hőstett!
Óó Mary, keletről - fúj de rút,
A súlyát méri, de elgörbült a rúd.
Tűnj el Mary, így kérleli a pap,
Mert hogyha itt vagy, hát nem kel fel a nap.
Gyerünk a cowboy addig hős,
Míg kiderül róla az, hogy nős.
Mi lesz már apukám, hol van a só?
Mary kissé ideges, Dzsó.
Paprikás volt, paprikás volt,
Hogy a szemetet vidd le, mert hússzor szólt,
De te sohasem figyelsz, nagy hiba, Dzsó
Mert a Maryhez képest egy skalp is jó.
Menekülj Dzsó, menekülj Dzsó,
Mert utánad száll egy hamutartó.
Nekem ne sírj, mert nem érdekel,
Te vagy a barom, miért vetted el!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
