|
|
|
| Előadó: | MyCream |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Álmodd, hogy épül a ház,
És van rajta kémény és ablak is száz,
Nem áll a hallban térdig a hó,
Mert ilyen nekem az álom, ha jó.
De sajnos az igazság más,
Mert kubikus nincsen, ki alapot ás,
A mester részeg és nagyon gonosz,
Ez valóság sajnos, vagy álom, de rossz.
Kaszinóba nem járok, csak irigyen nézem,
Építkezni kezdtem el, így szórom el a pénzem,
valaki a nőkre költ, egész éjjel mulat,
Én zsindelyt veszek, mutass nekem még egy ilyen urat.
A kőművesem tuti soha nem vert még át
Állítólag többször is látott már téglát,
Istenien betonoz, úgy került fel Pestre,
Hogy falazni is jól falaz, mert betörőként kezdte.
Benézek az ablakon és kiröhög a malter,
Három hétig sorolhatnám, ki mit hogyan - hoppá,
A mester is piás és elnézte az aktát,
A bejárati ajtómat a plafonra rakták.
A téglák között hézag kell, de nem ilyen nagy fajta,
Az állatkerti elefánt is átférne rajta.
A nyílászáró tökjó, ha nem nevezzük annak,
A panoráma ablakok a pincében vannak.
Álmodd, hogy épül a ház,
És nem önt el semmit se víz, se gáz,
A kisszobában nins kerti tó,
Mert ilyen nekem az álom, ha jó.
De sajnos nem épül a ház,
S a három segéd is gyakran anyáz,
Mindenki ordít, hogy nincs arra szó,
A szomszédban zsennyeg a három lakó.
Kérdezem a mester, mitől ilyen zöld,
Szaggatott a légzése, mert ráborult a föld,
Betemettek mindent, ásóm, kapám,
Sírdogál a szomszéd: ki látta a Ladám?
Szobor a kertemben, de egy kicsit ragad,
Kiderült a segéd az, csak ráborult az agyag.
A tetőfedőm kimondott mácsó,
A csajokat lesi, és ilyenkor nem ácsol.
Lefejelt egy gerendát, kiesett a foga,
Ilyen gyorsan szög a fába még nem ment be soha.
A szaki bácsi esés közben szapulja a Bélát,
"Legközelebb szóljon, hogyha elviszi a létrát!"
Beleállt a földbe, hagyott egy nagy lukat,
Spóroltam egy csomó pénzt, nem fúratok kutat.
Lehet, hogy föladom, nem építek házat,
Nem költözöm sehová, veszek egy sátrat.
Látod, hogy vakít a fény,
Mert besüt a nap a ház tetején,
A cserép is kisebb, nem oda való,
Az ablakodon meg benéz a ló.
Álmodd, hogy nincs semmi gáz,
Tüsszögök közben, meg lever a láz,
Szobám is fűtött, mert tábortűz ég,
Anyásan néz rám a csillagos ég.
"Mester úr, Mester úr, már egy fél éve építkezem, mondjon már valamit a házamról!
Jaj uram a háza az olyan, mint a friss keksz: omlós!"
Álmodd, hogy épül a ház,
És van rajta kémény és ablak is száz,
Nem üt ki többé a falon a só,
Mert ilyen nekem az álom, ha jó.
Álmodd velem, hogy épül a ház
És van rajta kémény és ablak is száz,
Nem áll a hallban térdig a hó,
Mert ilyen nekem az álom, ha jó.
De sajnos az igazság más,
Mert kubikus nincsen, ki alapot ás,
A mester részeg és nagyon gonosz,
Ez valóság sajnos, vagy álom, de rossz.
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
