|
|
|
Ahogy jársz, és ahogy lépsz,
Mint a szellőt érzem, mikor hozzám érsz.
Semmit nem vársz, és nem is nem kérsz,
Nekem adnál mindent, mikor hozzám érsz,
és tovább mész.
Semmit nem szólsz, rég nem beszélsz,
Én a csendben is érzem, mikor hozzám érsz.
Semmit nem vársz, és semmit nem kérsz,
Nekem adnál mindent, mikor hozzám érsz,
és tovább mész.
Csak áll a világ szótlanul,
minden ember térdre borul,
és az eső, igen az eső csak egyre hull.
Hajnali szél, hozzád simul,
és könnyű szárnyán útra kél.
Már messze jár, száz hegyen túl,
a nap tüzében az eső hull, az eső hull,
érzem, hogy egyre hull.
Nem kell fegyver, minden ember térdre borul.
Mert eljön, aki végtelen, hozzád eljön, aki névtelen,
Mint a gondolat, amely testet ölt, eljön, akit vár a föld.
Csak áll a világ szótlanul.
Minden ember térdre borul.
És az eső csak hull (Az eső hull).
Az eső hull (Az eső hull).
Csak egyre hull (Az eső hull).
Az eső csak egyre hull.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
