|
|
|
Ne szégyelld, ha egy emlék könnyet csal szemedbe,
Mert a múlt, az néha fáj.
Annyi mindent másképp tennél, ha még lehetne,
De a pillanat már régen messze jár.
Te is tudod már, semmi sem fáj úgy, mint egy szó.
Van, aki elmegy tőled messze,
mert benne minden szavad fáj,
Mégis Veled marad, az emléke visszajár.
És van, aki érted él és szenved,
neked adná amit lehet,
Mégis az kell, aki távol van, és nincs veled.
Te is tudod már, semmi sem fáj úgy, mint egy szó.
Mert minden szavad fáj, és minden szavad kér,
Minden szavad öl, bennem minden szavad él,
Hát ne törd össze, azt, aki érted él.
Minden szó nehéz és nagyon fáj,
vagy könnyű és a lelked száll.
Hát jól vigyázz, hogy mit mondasz nekem el.
Tudod, hogy minden szó nehéz és nagyon fáj,
vagy könnyű és a lelked száll.
Hát jól vigyázz, hogy mit mondasz nekem el,
mert nem múlik soha el.
Mert minden szavad fáj, és minden szavad kér,
Minden szavad öl, és minden szavad még bennem él
... bennem él, bennem él, bennem él
Mert minden szavad fáj, és minden szavad kér,
Minden szavad öl, és minden szavad még bennem él
... bennem él, bennem él, bennem él
Még bennem él!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
