|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fiáth Marianna Fiáth Titanilla |
|
Jakab Zsolt Kondor Péter Bihari Balázs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Beleuntam a narkóba,
lecsúsznék a Marcoba,
bárhova, a barkochba,
hogy mi lesz ma, és szóba
ki jöhet, hű, a lista elég short,
látatlanban belövöm az anyaggal a műsort.
A pesti est, mint tudjuk, igen tarka,
a Kispál-, az Anima- és a Hiperkarma-tengely,
aha, masszívabban áll, mint a Bornemissza Gergely,
meg az egri vár is, nincs rivális,
irreális, hogy újat csak a következő millenáris
hoz, de én MOST élek-halok itt, mert ez a rendelet,
csak hát a rendületlenségből hová lett a lendület?
Refr.: Moslék ország, utolsó a sorban,
Tudom, hogy utolsó, de élen jár a sportban!
Moslékot, hogy alhass, hadd nőjön az alhas,
a lugasba meg odaszart a csodaszarvas.
Csak teraszok, presszók, Tescók, diszkók,
a Tilos az Á-n tetkó: Zappa Café, disznók.
Jó, Bépé nem Frisco, na, arról nincs szó,
inkább egy vicc, jó, hogy dagadhat a cickó,
meg nice place, let’s go, inkább horkolok az ágyon,
a fővárosban sem jobb, mint a Hortobágyon.
Klassz ország, csak borszag,
csak a guszta puszta,
és attól, hogy manapság a Gusztáv is raszta
asszed több lett? Egy pöttyet töppedt,
mint a bioszalbumba’ a bagolyköpet,
csak szöveg, hogy minden jöhet,
azt’ egy tegért rádverik az erényövet,
szerintem „Írd tele az utcákat, és fogalmazd át a térképet,
és a mérhetetlen túlzásokban ne tarts semmi mértéket!”
Refr.
Spricc, azt’ sipirc, seperc alatt
serceg a vakolat, még makulátlan, tetoválom a falat.
Kalap-kabát, szevasz, ez ma már csak retró,
dzssss, jöhet a metró, szúrja a szemed, jó,
a tegem, hogy FIAT,
bibibíííí, én se reklamálhatok a reklámok miatt.
Jelents fel! De vágod, hogy csupán a gittet rágod,
jobb ha a villamos ablakán át csak a csipszet látod?
Te ne mondd meg nekem azt, hogy milyen legyek,
mint a legyek, szaporodnak az üveghegyek
a szitibe’, de senki se kérdi, hogy „Titike,
jó ez így, mit szólsz, na elég sármos?”,
hát ebben sáros az egész város,
hogy nem fújhatsz, nem szívhatsz, csak igazgatnak,
kávéhoz cigi? Harminc ronggyal szívathatnak,
de glória Pannónia, az egész pusztul,
ha a jognak asztala a komposzton posztol.
Refr.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
