|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fiáth Marianna Fiáth Titanilla |
|
Jakab Zsolt Kondor Péter |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Már mindegy, hogy a cigi vagy a hígító,
vagy a mojito-koktél: csak egy szappanopera hív.
Ma este nem leszek túl kooperatív,
valami vipera szívja ki a vitalitásom,
és hogy innen avagy túl az illegalitáson,
már nem tudom, és azt sem, hogy előre vagy hátra,
a sebességváltó gombon az ábra
az életvonalamat keresztbe vágta.
„Vágta, gyerünk vágtass!”,
de már beleunt alattam az utolsó hátas is,
az utolsó hatos meg már a Móriczon kóricál,
a korrózión pár arc matricákkal korrigál, addig
míg én korzózom, grasszálok, valami nonstopba a
Hasszánhoz,
aztán kiszolgáltatom magam a boltossal vagy a boltosnak,
melyik a pontos rag? Micsoda fontos nap
itt a városomban, ez az én helyem, véd,
mint a hajléktalant egy emlékbe
lopott selyempléd, ott az ellentét,
hogy az íveden a nevem még nem jelenlét.
Refr.: Senki semerre,
hiába hiszi, hogy újít,
köszöntsd bennünk a Sehova tanúit.
Senki semerre,
hiába bújik,
üdvözöld bennünk a Sehova tanúit.
Prosztó módra nem értem, mert rossz a kód,
már csak úgy jár az agyam, mint egy stroboszkóp,
löki a szavakat:
tűzoltó, rendőr, terelik a vadakat.
Engem is átvilágítanak, mint reklámot a neon,
ha már kaméleon, elhiszem, hogy Napóleon
vagyok, de nem a bajszom leplez le, hanem a taj számom,
hej, az identitásom csak egy hajszálon.
És újra hajszák, hajrák, újabb piák és májrák, mindegy,
úgyis az X-ekben hiszek, nem az Istenben, ez a mottó:
stex, szex, ex meg a lottó,
nekem csak ott jó,
ahol nem csak éled az élet, szállok szinte én is,
és éjjel sem áll le, mint a fotoszintézis.
Refr.
A házak között sok a vadász, lőnek,
hová is vinne innen a varázsszőnyeg,
parák múlnak, újabb parák jönnek,
asszem barátkozni a parákkal sokkal könnyebb,
parám-parám: és a para-paraméterek már bemérve,
sajnos meglepetés nem érhet még betépve sem.
Parfümöt nem veszek, szagold a fűszagot,
kiröhögöm a szembejövő hajnali műszakot,
a tű fokán csak a tevék tesznek erőszakot,
úgyis szétszakadsz, míg megszokod ezt az időszakot.
Mert nálunk édesebb az élet, mint a mangó leve,
szól a tangózene, fogd a mankód, gyere,
itt mindenki mindenki góleme,
és a nevünk ugyanaz, ami a bolygó neve.
Refr.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
