|
|
|
Funk:
Itt van neked a dupla dinamit,
valamit valakik veletek megetettek,
de rekedtek, eleget tehetek
annak, akinek a fenegyerekek
már régóta ígérgettek és most eljött az idő.
A veteránok támadnak és én leszek az első,
mint az ötkarikás játékokon, a legfelső fokozaton
a mondanivalómmal gátakat szakítok
mindegyik oldalon.
Felőlem lehetsz sikeres, de soha hiteles,
egy valamirevaló belepofázó nálam
csak kettes osztályzatot érdemel, érhet el
a domina rapper évekkel a fantáziátlan selejt
a fesztiválokon is énekel.
Legalábbis playback-el, de azt is úgy csinálja,
hogy jobban hasonlít egy színpadi komédiára.
Orgiára bólogatnak a nagyok
a nagy dobásra várva,
mára kompromisszumot kötött
a szakma legjobb arca, azt hagyja.
Sztárgyár szalagon löki előre
és menedzserek döntenek, hogy mi lehet belőle.
Refrén 2x:
Funk:
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! Megjött a Kamikaze!
Busta:
Alapjába vége én egy türelmes csávó vagyok,
addig, amíg nem idegesítenek fel én maradok a seggemen.
Így volt azelőtt is, mikor én Wérszívó lettem,
akkor is csak beszélt mindenki, hogy ez így nem kell.
Fogtam magam, felemeltem a fejem.
Hol érdekel engem? A következőt mondtam, figyelj!
Az első nevem Smith, a második meg Vessoun,
az igazi nevem Busta, vigyázz nehogy megbasszon.
Mert nem kell ahhoz gengszternek lennem,
hogy ha megterem, meg ne tegyem,
hogy egy sorozatot eresszek el,
hogy a faszomat a hip-hop arcodba verjem,
a geciputtony itt van már, de hol a rap verseny?
Na mindegy! Ha másik úton mész, az is csak kamu.
Az, hogy meghallgatják a demódat,
arról tegyél le, mert az úgysem az igaz.
Kiadtam már vagy százat, a tehetség az tudod várhat.
A Kicsi G meg a többi majom is engem leszophat.
Refrén 2x:
Funk:
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! Megjött a Kamikaze!
Busta:
Magyarországon nincsen death row, nincsen routhless.
Könyöröghetsz, hogy behajolhatsz,
hogy kiadják végre a lemezt.
Azt a lemezt, amiért keményen megdolgoztam,
mindent feladtam és sok köcsögöt megbasztam,
pedig én ezt nem mindig akartam.
Gyakran a pöcsömre járt mindegyik,
legalább addig nem beszéltek össze-vissza.
Az ország régen az elmaradottság levét issza.
Hiába beszélsz fasztarisznya, meg leszel szúrva,
ezt üzeni Mr. Busta! Naahhh!
Funk:
Mint az öngyilkos japán pilóta, bevetésre készen,
már a felszállás előtt érzem, hogy nemsokára végem.
Tudom, hogy fejjel megyek a falnak,
mikor is mások gazdagodnak, mártírnak neveznek,
eltemetnek, egyesek baleknak hívnak.
Hívnak, de hova? Pontosan oda,
ahol nekik a legjobban fekszik, TV stúdióba.
Na mitől döglik a légy és kitől várhatom a jobbat,
ha mindenki csak beszél, de semmit nem csinálhat?
Refrén 4x:
Funk:
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! 1-8-7-es együttes a képbe!
Végre! Megjött a Kamikaze!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
