|
|
|
| Előadó: | Riddler |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Riddler |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Riddler:
Hegyen völgyön átjárok itthon egyhelyben ülve
ez egy börtön, hát látod viszont egyben el tűrve
minden sérelem. mindig más dönt, mi az mit rád önt?
csók vagy ölelés, persze, megint csak pár rönk
a hátamra, szokásos fából keresztet formálva
jól látja hol járt a srác, még is ott vágja
meg, ahol legmélyebb a seb, szörnyen vérzik
már nem érdekel, csak az bánt hogy közben nézi
aki segithetne végre színt vetíthetne a monokrómba
ódon óra kattan, vége, hiába, mondom sorba
az érveket, egyenes nyilak, mégis mind félre megy
utolsó pénzem adtam oda egy arra járó részegnek
oh, ez csak ámor, kinek pár bor a mámor
egy béna bérgyilkos, ki mindig rossz helyen talál el
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban...
Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Végre, nem csak a régi jó mégis ezer új békjó
feszül lábamon, mostmár örömmel átadom
ha kell és futok nélküle, ennyi bőven elég volt
én, kit könnyen ignoráltál, hogyha feléd szólt
de rég volt - mért mondod? hisz most történt egy perce
veled félúton találkoztam, mondtad később legyek ott,
mentem tovább, árnyékomként a történtek terhe
azt hittem mit megkerültem csalódások hegye volt, de nem!
csak az illúziók völgye, ez a nyíl úgy is jó görbe,
kilövöm, vajon hol fúródik földbe?
nem csaltál tőrbe, ott bűnös a tükörben
a szokásos képlet: megint én tehetek mindenről
a szeretet mindent öl utána életet ad tudom
de a fajtám és én csak mérteket kap, unom,
hogy nincs kiért élnem, ezért nem riaszt a halál,
fekete szárnyaim kitárva repülök fölé és nevetek
veletek leszek barátok, mindig, fénnyel érkeztem
mint egy vámpír, de hogy szeresselek, nem kell vérezned
kérdezd meg és megmondom mikor mit mért tettem
vagy hogy soraim kinek szólnak, mi mögött kit értettem
metafórák, képek, ez a formám tényleg
ennyit tudok sajnálom, kinek fáj majd a halálom
ennyi hajt még meg hogy majd, föntről én nevessek
értsd igy ha azt mondom: örökké nem eshet...
Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Eső mossa arcom, mennydörgés után villámlás
egy hang szól - nyugodj meg! mostmár mindjárt más
minden, végre véget ér a filmem
megint én futottam zátonyra egy térdig érő vízben
egy tengerjáró, megyek hát jó
csak legyen pár szó még hogy tudjad nekem mit jelent
mért veszek mindent komolyan? nem tudom mi az 'boldogan'
hol voltam, hol leszek, hogy bennem mégis hol fogan
a gondolat, hogy alattam mindig végtelen szakadék
mért kapaszkodok beléd, mért mondom hogy maradj még?
szaladnék de haladék nincs még messze a finish
mondhatsz bármit, de hogy elhiggyem, kérlek most írd is!
ha az eső eláll, az első feláll, a srác szemben veled
elképednél, ha tudnád mit lát benned, szeret
nem megy, megint túl hamar tettem valamit
ami évekre zár be és csak egy percre szabadít...
Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek
Riddler:
Gigászi szárnyak igérete, örökké nem eshet
a felhők ketté szakadnak, a szél feltámad
holló szárnya garantálja, hogy soha ne felejtsek
csak lépjek túl a zápor után, az aszfalt felszárad
Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót, hogy szeretlek
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
