dalszöveg, előadó kereső
Dalszöveg, előadó kereső
előadó, zeneszöveg betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Tartalom
Boomduck: Nézz rám

Boomduck - Nézz rám

off off off off off
Album: nincs kép
Előadó: Boomduck
Album: Keressük!
Szövegírók: BoomDuck
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 6, összesen 13291 alkalommal
Tartalom
Dalszöveg

Nézz rám

Refrén:
Ülj le mellém ha mersz
Ne félj tőlem, nem bántalak még ma nyersz,
Én már vártalak rég,
Csak egy perc, tűrj el társként,
Ne félj tőlem, kívánd, lásd még,
Ha már bátor voltál, miért történt volna másként?

Nézz rám! Most is zenét írok, szöveget Gáborral,
Elárult minket a kor, megáldott minket egy átokkal.
Nem ide kellett volna születni, ügyes, ki másnak látszik,
Mint ami. Akkor én ügyes vagyok. Bárcsak süket volnék.
Vagy üres halott. Szervek nélkül szebben épül a táj.
Mi omlik az fáj, de van mi megtérül. Mondd hogy már
Nem szeretsz, élet, nem veled félek, hanem tőled,
Én átkarollak, és a füledbe súgom, ölj meg!
Ne törj meg, ne játsz velem,
Ne kelljen más lennem, pedig meg se értesz,
Még azt sem tudod, hogy ki vagyok.
Mégis ismerni szeretnél,
Aztán majd írhatok egy levelet nektek,
Egy ilyen szöveget magamnak.
Ezek majd filmkockák lesznek, mire majd emlékszik Attila,
Pár sor és egy emlék, egy barátság, mit vetek ma este papírra.
Hogy veled maradjon, gondoljál te is rám,
Mert egy csavargó vagyok, ezt Csabi is nagyon jól tudja.
Mint mikor ökörködünk, a világtól jó messzire futva,
Én érzem már, hogy durva, érzem már, semmi nem furcsa.
Csak mi, senki nem látja, mit mi, hogy az élet egy kurva,
Azt hittem, hogy mindenki tudta, hogy én a híd közepén állok,
Látom, hogy Gábor elugrott, Én utána szállok,
Mindig mondtam másoknak, legyenek olyanok, mint Attila, vagy Gábor.
Legyenek olyanok, mint Én, meg Csabi, kik nevetnek egy telefonszámon,
Vagy két kimondott szón, mi ugyanaz mint az első.
Eltör minket egy csomó ember, de én úgy érzem, hogy ettől jobb lesz minden.
Más lesz, vidámabb leszek ez látszat, én nyújtom feléd a kezem, édesen,
Úgy érzem, hogy engem várnak. A lépcsőházban újra.
Bár ki úgy érzem, hogy szeret. Ez nem szerep, ezt nem a szél fújta,
és nem is ereszt. Mint egy bicikli szelep, rozsdás küllők ölelnek.
Főétel vagyok, de halálomig ezt követnek. Voltak kik követtek,
Én is nyúltam már bele a szarba, tartozok embereknek, tartoztam,
Tartozni fogok mindig haladékot kérek, oh, bárcsak hagynám abba az egészet.
Megint alkottam. Ez jön. Ezt élvezem. Már mondom a választ.
Mikor még csak úgy érzed, hogy kérdezem, hogy adsz e haladékot.
Pedig tudom a választ, ne fárassz! Mondanád én vagyok néha ki megtámaszt,
Pedig támasz nekem is kéne, sokszor léptem félre. Sokszor bántottam meg kit szeretek.
Úgy érzem, hogy végre látom, kik a barátaim, kik velem félnek, én is velük félek.
Együtt félünk, de mi neked halál, az még nekünk élet.
Kérdezték már, hogy mért hallgatok folyton zenét az iskolában a folyosón.
Én legyintek a válasz fölött, vissza a fülhallgatót, aztán becsöngetnek,
Fejet lehajtom. Mintha altatót tettek volna az üdítőmbe. Dühítőnek látszom,
Hogyha szar kedvem van. Pedig rohadtul nem illek bele a világba.
Csak egy csókot adnék egy virágnak, mikor sírok a barátaim fájdalmán,
Vajon ki láthat? Hát senki. Sokan jönnek kérdezni mindig, hogy mi bajom, mi bánt?
Mi történt? Én mondom semmi. A pisztolyt fölemelem, és elteszek egy töltényt a tárba.
Aztán leszek a föld mély barátja egy kis dobozban, reménytelenül feküdnék a halál mellé,
Ki valójában megpofozna. Nem is védem már meg magam, inkább várom, míg föloldoznak.
És úgy élhetek mint egy pillangó, engem is elkap egy kisgyerek hálóval,
Mint ahogy én tettem régen, mondanám, hogy így legyenek, így,
De inkább megyek zenét írni, meglepem magam pár sorral. Elárult a kor.
Megáldott minket egy átokkal. Na tűnés Gyuri szöveget írni, zenélni újra Gáborral.
És nézz rám, szünetekben szövegírás a telefonba, kiránduláson, mindenhol,
Nem vagyok más, csak öreg tintás fiatal. Ki nyáron kosarazik Attilával,
Átregéli az egész nyarat. Ennyi maradt meg nekem. Ez olyan mint mikor elédraknak egy
Üres tányért, ne! Egyél! Falatozz az emlékekből! Aztán suli után egy telefon,
Gyere Csabi! Röhögjünk már a világon! Mondd azt, hogy mondjál mást,
Míg a portás vár engem a halál kapujánál, Te nem engedsz. A halál meg rámnéz.

Refrén 2x:
Ülj le mellém...

Köszönöm anyunak, apunak, Bettinek, köszönöm az egész családnak,
Köszönöm Attilának, hogy olyan sok nyarat együtt eltölthettünk.
Köszönöm Gábornak, a sok zenélést,
Köszönöm Andrásnak, hogy együtt kosarazhattunk.
Köszönöm Gézának, mindent, habár össze vagyunk most veszve.
Köszönöm Dórinak, mert ő mellém állt, ha baj volt.
Köszönöm Fruzsinak, Krisztinek, Briginek, mert ők nagyon-nagyon szeretnek.
És persze:
Köszönöm Ádámnak a sok bíztatást.
Köszönöm Tibinek, hogy nagyon sok mindenben segített.
És köszönöm csabának, hogy együtt csavaroghattunk.
Köszönöm Zsoltinak, aki nélkül az egész szám nem jöhetett volna létre, sőt az egész
lemez nem fog majd létrejönni.
Előre is köszönöm. Köszi! Csá-csá!

előadó, zeneszöveg betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Hírek
Hírek

Íróportrékból nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.

2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.


2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.

A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.

Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.


A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.


Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók.  A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.


A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.


A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.


A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.


A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM

Grafikai tervezés: Csuport Andrea

Látványterv: Mihalkov György, PIM

 


 

 Fotó: PIM