|
|
|
/Kovács Tímea & Botos Tamás/
Nekem sohase mondd
Hogy légy a rabszolgám és börtönbe zársz
Bármilyen meglepő, egy szabad madár
Kalitkába nem való már
Soha nem tenném én
Az, akit megszerettem, a felhők közt él
És azt kívánom, tudja meg a világ
Mitől ily boldog ez a lány
S ha nem várunk semmit, a szerelem vár ránk
Pokoli tűz a szeme
Ahogy rám néz, mindig éget vele
És megérint, ahogy dobog a szíve
Nem élhetek nélküle
Pokoli tűz a szeme
Mikor rám néz, belül tombol a zene
És csak táncra perdül a véred tőle
Meghalok bármikor érte
Tőlem sohase kérd
Hogy adjam fel az álmaimat álmaidért
Te légy az a különleges angyali lény
Olyan, aki sohasem fél
Soha nem kérném én
Érzem, hogy a vágyaidból árad a fény
Fény, ami vezet, a sötét az éj
Tőlem csak álmot remél
S ha nem várunk semmit, a szerelem vár ránk
Pokoli tűz a szeme
Ahogy rám néz, mindig éget vele
És megérint, ahogy dobog a szíve
Nem élhetek nélküle
Pokoli tűz a szeme
Mikor rám néz, belül tombol a zene
És csak táncra perdül a véred tőle
Meghalok bármikor érte
Pokoli tűz a szeme
Ahogy rám néz, mindig éget vele
És megérint, ahogy dobog a szíve
Nem élhetek nélküle
Pokoli tűz a szeme
Ahogy rám néz, mindig éget vele
És megérint, ahogy dobog a szíve
Nem élhetek nélküle
Pokoli tűz a szeme
Mikor rám néz, belül tombol a zene
És csak táncra perdül a véred tőle
Meghalok bármikor érte
