|
|
|
| Előadó: | Egyéb szövegek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem látlak többé már soha ..............
Nem látlak többé már soha, soha soha sem,
Te sem látod, hogy most érted könnyes a szemem.
Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
A harc mezején, valahol tetőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Szeretnék még egyszer élni, kedvesem veled,
Öledbe hajtanám búsan, búsuló fejem,
Szeretnék még egyszer élni, ajkadon lázasan égni,
Egy fáradt éjszakán, utána akármi érhet,
Boldogan halok meg érted, hitvesem s hazám
Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puha síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki
Senki aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet, messze majd a szél.
---
Elmúlt már két éve annak.....
(Nem látlak többé már soha dallamára)
Elmúlt már két éve annak, hogy csizmát húztam én,
Könnyes és kisírt szemekkel egy kócos kis legény.
Vezetéknevemen szóltak, kezembe géppisztolyt nyomtak,
Hogy védjem a hazát, kik hozzám levelet írtak,
És értem könnyeket szórtak, egy kislány, s jó anyám.
Nem vágtam vigyázt én eddig, senkinek soha,
Bámult rám csodálkozóan, a sok lány ostoba.
Szám szorítva mentem, sok durva tréfát lenyeltem,
De tudtam, hogy talán, már nem is olyan sokára,
Bebújok civil ruhába, túl a laktanyán.
Készülök is a nagy útra, s lassan indulok,
Ígérem tirátok srácok, jó szívvel gondolok.
Lehúztunk együtt két évet, szétrepít minket az élet
Mert otthon a helyünk, vár ránk a jó meleg tűzhely,
Iroda, gyár, s a műhely, és visszavár egy lány.
Indul a 424-es robog a vonat,
És most a sok öreg harcos, haza látogat.
Nem lesz több reggeli torna, s nem lesz több el…óra
Nem bizony nem ám, bánatom fedjen két évet,
Feledjük el az egészet, s légy ismét vidám.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
