|
|
|
| Előadó: | Kiss Manyi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kellér Dezső |
|
Eisemann Mihály |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
Én itt megkérem a nénit, megkérem a bácsit,
Ha kicsit kíváncsi,
Hogyan él a Babszika, az árva lány,
Figyeljenek jól reám, panaszaim előadom én.
Kérem, nekem nincsen pénzem,
Moziba se járok, mint a többi lányok,
És ha nekik a kezükbe torta van,
Azért sírom el magam, mivel ahhoz sose jutok én.
Jajj, de jó a habos sütemény,
Mogyoró van az ő tetején.
Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok,
Tudom, sajnálnak az angyalok.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jajj, de jó a habos sütemény.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jajj, de jó a habos sütemény.
Édes lehet az a krémes amit mások esznek.
De nekem nem vesznek,
Ezért hogyha álmodik a Babszika.
Egy színarany taxiba beleül és a mennyekbe száll.
Ott a mennyországi boltban van sok ezer torta.
Nem kell állni sorba.
Süteményt csak annak szabad ennie.
Akinek nincs senkije.
Aki árva és egyedül áll.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
