|
|
|
| Előadó: | SKAfunderz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Jónás Péter Kiszely Sándor Rácz Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mi ez a hely? A szemem nehezen nyílik, fejem rettentően sajog
A tegnap esti buli jól sikerült, mert azt sem tudom, hogy hol vagyok
Amerre csak nézek üres üvegek, szétszórt falatnyi ruhadarabok
Nem tudom most hirtelen eldönteni azt, hogy túlélem-e a mai napot
Feltámadok a franciaágyból, rögtön keresem a kijáratot
A nappaliba érve eszembe jutnak szép sorjában a momentumok
Annyi embert nem láttam még házibulin, amennyi tegnap itt megfordult
Az az egy kérdésem lenne ezek után: az ágyba velem vajon ki bújt?
A hűtőt kinyitom, kaja után nézek, a gyomrom eléggé korog
A fejemből a fájdalom eltűnik, de az agyam még nem forog
Mi történhetett itt amíg aludtam, vajon hányan lehettek?
Arra szerintem nincs magyarázat, hova tűntek az emberek
A szemem behunyom egy pillanatra, az emlékeimet kibogozom
Már rémlik az, hogy a kertben éjjel a medence partján borozgatok
Elindulok hát a kert felé gyorsan, hátha lelek ott valakit
És elárulja nekem, hogy ki lehetett az, aki ágyba vitt
A házigazda éppen elém toppan, egy sört az kezembe nyom, attól leszek jobban, de ránézek és sejtem ő lehetett a lány, aki velem volt talán
A söröm még megiszom gyorsan, nehogy rossz véleménnyel legyen rólam
Rámmosolyog, s kiderül a nagy titok: alkoholszaggal is hódítok
Mi ez a hely? A szemem nehezen nyílik, fejem rettentően sajog
A tegnap esti buli jól sikerült, mert azt sem tudom, hogy hol vagyok
Amerre csak nézek üres üvegek, szétszórt falatnyi ruhadarabok
Nem tudom most hirtelen eldönteni azt, hogy túlélem-e még a mai napot
Feltámadok a franciaágyból, rögtön keresem a kijáratot
A nappaliba érve eszembe jutnak szép sorjában a momentumok
Annyi embert nem láttam még házibulin, amennyi tegnap itt megfordult
Az az egy kérdésem lenne ezek után: az ágyba velem vajon ki bújt?
A házigazda éppen elém toppan, egy sört az kezembe nyom, attól leszek jobban, de ránézek és sejtem ő lehetett a lány, aki velem volt talán
A söröm még megiszom gyorsan, nehogy rossz véleménnyel legyen rólam
Rámmosolyog, s kiderül a nagy titok: hogy szeszszaggal is hódítok
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
