|
|
|
| Előadó: | Rudolf /musical/ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Jack Murphy Zöldi Gergely Frank Wildhorn Kerényi Gábor Miklós Wildhorn Frank Neal Murphy John F |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lám, itt Bécsben minden oly tökéletes -
szól a walzer, mily szép!
Lám, itt élni érdemes!
Ez a bécsi rendszer hatja át az életünk,
itt a holnap nem gond,
hisz a múltban létezünk!
Fecsegünk az élet felszínén,
soha nem kell árnyék,csak a fény!
Mint egy báb, dróton rángj,
pontos,engedelmes légy!
Mikor azt mondom, hogy nevess,
röhögj úgy, mint egy cseléd!
Együtt lép itt a nép,
ilyen boldog sose volt!
Mit tesz egy Mester és egy drót!
Sok a bátor ifjú, divat lett a heves vér,
meg a lázas eszmék!
Ugyan hagyja! Mitől fél?
Nagyon kérem, halkan!
Csupa fül itt minden fal!
Ez már így van, kérem,
az udvar mindent hall!
Mi csak éljünk napról-napra hát,
talán egy nap átlátjuk a nagy terv célját!
Nézd, hogy súg, nézd, hogy búg -
rajta, rajta bábocskák!
De ha azt mondom, hogy "Csendet!",
bizony volt nincs bátorság!
Jár a száj, mennyi báj,
ám az erkölcs csupa folt!
Kell hát a Mester és a drót!
Csak egy apró rántás és egy kis terv teljesül!
Az a fickó moccan, és egy zsebbe pénz kerül!
Nosza húzzunk balra, és a köznép tapsol már,
aztán gyorsan jobb, s boldog mind a nagypolgár!
Te csak ígérj mindent, ami szép,
majd egy újabb rántás, s minden eltűnt rég!
Mint egy báb, dróton rángj,
pontos, engedelmes légy!
Mikor azt mondom, hogy nevess,
röhögj úgy, mint egy cseléd!
Együtt lép itt a nép,
ilyen boldog sose volt!
Mit tesz egy Mester és egy drót?!
Csak a terven múlik minden, s diplomácián,
Hhgy e bécsi kártyavár le ne dőljön!
Döntő hát a rendszer és a pontos szélirány,
nincs a dróton helyhiány,
én a státuszt őrzöm!
Tiszta ész, pontos kéz,
arcom nem rezzen sosem,
hisz a kártyát csak én osztom,
így a játszmát én nyerem!
Suttogj hát, ordíts hát,
hisz csak bégetsz birka mód!
Jól tart a Mester és a drót!
Táncolj még, tombolj még,
éld a grófok életét,
És ha bárhogy fáj is, nevess -
ez a bécsi öröklét!
Együtt lép itt a nép,
ilyen boldog sosem volt!
Mit tesz egy Mester s némi drót?!
Gondol ránk, mint apánk,
Ő az igaz jóbarát,
és ha azt kéri, hogy menjünk,
megyünk tűzön-vízen át!
Minden jó lesz, amit mond,
Bennünk kétség sosem volt!
Kell hát...
A Mester és a drót!
Ez kell...
A Mester és a drót!
Éljen...
A Mester és a drót!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
