|
|
|
| Előadó: | Kicsi G |
|---|---|
| Album: | A Nagy Dobás |
| Megjelenés: | 2000 |
| Hossz: | 3:33 |
| Szövegírók: |
Radics Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | sonymusic |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vége van, óh véget ért minden,
ahol a lélek sajnos semmi sincsen,
elveszítve így egyensúlyom,
zuhanok lefelé, akár az ólom.
Egy pillanat alatt, pereg le életem,
ahogyan közelít egyre végzetem.
A fejem a földnek és a lábam az égnek,
bevillanak szépen sorba a képek.
Kicsi vagyok még nagyon-nagyon kicsi,
a sötétből a fényre most húztak ki.
A szülész, nőgyógyász és egy féltucat ember,
az ablak mögül, vigyorogva figyel.
Mindenki nyálaz: "Jajj de szép baba,
hidjétek el egy napon még feljut a csúcsra."
De ekkor már megmondta anyám előre:
"Fiam, ne menj fel a tetőre.!"
Az emberiségnek nem, és ez nem is kérdés,
de nekem bazi nagy volt az első lépés.
És az első szavam mondhatni zseniális:
Szuperkáli-frádzsilisztik-eszmiáli-dózis.
Refrén: 2x
Élj úgy! Élj úgy, hogyha mindennek vége,
és lepereg az agyadban az életed filmje.
Érdemes legyen végig nézni,
érdemes legyen emlékezni.
De zuhanok tovább nincsen megállás,
pörögnek a képek, egy villanás és váltás.
Az életre nevelő általános iskola,
a majdani tudás ingatag alapja.
Az osztályterembe benn ülök,
óh, az unalomtól majdnem megőrülök.
A tanárnő viszont egész jó bőr,
csak zavaró az arcán, az a kis szőr.
A mérete mindenhol XXX-el,
csak azért, hogy nem felejtsd el.
És ha nem sikerült volna elfelejteni,
az aszfalt a fejemből örökre kiveri.
Mértnem hallgattam jó anyámra?
Ő előre tudta, ő előre látta.
Bár nem én lennék a vagányok ásza,
lettem volna inkább egy kórház nőgyógyásza.
Refrén. 2x
A föld felé fele úton járhatok,
az életemből hátra van még pár dolog.
Pár story, mit mindjárt elmesélek,
ahogy jönnek szépen sorban a képek.
Főiskola, kolesz a legnagyobb buli,
felcsikkant a Sára Julcsi.
És még valahány név, a naptárban,
mindet ki kellett volna, hogy próbáljam.
Azért volt sok kaland, s jó nagy pofára esés,
bele való bige, pedig igen kevés.
És az első élmény, bénázás a sexben,
mert semmi sem úgy ment, ahogy a filmeken.
De nicsak, már itt vagyok földközelben,
óh, egy rántás, csak bízhatok a gumikötélben.
A gyomrom is igen is le-fel-le,
a bándzsidzsámpinkból elég egy életre.
Refrén: 4x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
