|
|
|
Ha megunom a szobám
s rámtör a láz,
levisz majd a kutyám,
húz a póráz
valahova megyek,
mit tudom én,
hogy miért épp erre visz a remény.
Követem a szívem
szüntelenül
a kutya meg itt velem
egy pad alá ül,
keresem a helyem,
s főleg a nőt,
aki elbűvölt itt tegnapelőtt.
Kár lenne tagadnom már,
keresem a nőt.
(álmatlanul)
Nincs hova rohannom, hát
húzom az időt.
(uhh-ahh)
Élem a világom,
és keresem a nőt,
(bárhol jár)
az egyedüli nőt,
(várom már)
a szívem ad erőt,
(álom tán)
Keresem a nőt, a végsőt.
Mi a fene legyen?
Kérdezem én,
Ha bekavar itt nekem
a balszerencsém,
Mire kiheverem,
elhal a tűz,
és a bánat végül nyugdíjba űz.
Hitegetem magam,
bánja az ég,
A blökivel az utam
folytatom még,
ha vakon oda vezet
a végzet eléd,
a boldogsághoz ez is elég.
Kár lenne tagadnod már,
keresed a nőt.
(álmatlanul)
Nincs hova rohannod, hát
húzod az időt.
(uhh-ahh)
Éled a világod,
és keresed a nőt,
(bárhol jár)
az egyedüli nőt,
(várod már)
a szíved ad erőt,
(álom tán)
Keresed a nőt, a végsőt.
Veled igaz minden álmom,
tőled ébred jókedv szívemben,
te angyali ismeretlen.
Mosolyodat régen vágyom,
s minden áldott éjjel megértem,
a fény vagy a sötétben,
a fény vagy a sötétben,
a fény vagy az életemben
a fény vagy a szívemben.
