|
|
|
| Előadó: | A vörös malom (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Magister):
A bábuk a jégen vannak,
szervezetük nem bírja a mi klímánkat,
mert ezek rab testek és lelkek.
Preparált emberek.
Bábuk, akik élnek,
szépek és szörnyűek.
Van, kiben három szív ver,
a másik csak érzék, ideg.
Részei ők a gépnek,
és mégsem gépek.
Kés szabta testük,
megtörte lelküket,
gyógyszer és hipnózis,
bűnös élvezet.
Van, ki a múltba réved,
a másik mindig felejt,
részei ők a műnek,
a bábuemberek.
Létük puszta játék,
a fájdalmuk szerep,
drótok, kódok, fények
vezérlik léptüket.
Mindért engem illet,
a dicsőség s a gyűlölet,
hisz én adtam mindnek
a formát, s a lényeget.
Én tettem rabbá őket,
s torz lényük foglyul ejt,
részek ők a műben
és részek belőlem.
És most hozzátok Mimát.
Nézd sátán felség, íme itt van ő,
a szép, a rossz, a vágyott, végzetünk a nő.
Láng gyúl fel bennem ha nézem,
egy szentet kéjenccé tesz,
kétezer év kellett hozzá,
de most kész s tökéletes.
Salome igéző teste és Duse tehetsége,
Johanna szenvedélye, és Lillit éneke.
Dívák és szajhák, költök s zenészek,
Attilák s Borgiák vére kering ereiben.
Szívéhez még egy szívet,
s dupla idegrendszert,
kapott ő és így lett élő műremek.
(Adjutáns):
Őfelségén úrrá lett az ámulat,
bámulta a bámulatos bábukat.
(Magister):
Felség és ő?
(Adjutáns):
Őfelsége úgy találja megnyerő,
szemre is feltűnő a kis bábunő.
De őfelsége kíváncsi a nevére,
s hogy néhány perces bemutatót megér-e?
(Magister):
Én Mimának hívom,
latinul komédiásnőt jelent.
Felség, óhajtod látni, hogy mit tud?
(Adjutáns):
Őfelsége kívánja.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
