|
|
|
(Juliska):
Hol leltem rád, jó uram,
miféle rút fogságban?
Kik ezek a népek véled,
éhes lehetsz, hoztam néked
káposztát, káposztát.
(János):
Hagyj engem asszony,
nem tudom, ki vagy.
(Juliska):
Miket beszélsz, édesem?
Álmodom tán? Ébressz fel!
Neked én a szívem hoztam,
s vele a kis láboskámban
káposztát, káposztát.
(János):
Mit akarsz te szédült asszony?
Mit fecsegsz itt káposztáról?
(Juliska):
Ne tagadj meg Jánoskám!
(János):
Takarodj asszony, nem ismerlek téged én.
(Magister):
Aljas lett.
(Ördögök):
Hallelujah, flagitia, győzött hát az aljasság,
hallelujah, bűnös újra, megtagadta Juliskát.
Volt már fösvény, láttuk csalt is,
hazuggá lett s bujává,
Megfertőzve pénzzel, gőggel
János a kis piszok,
János a kis piszok,
így változott aljassá.
(Adjutáns):
Őfelsége úgy véli, hogy...
(Rex):
Énfelségem úgy érzem, hogy elönt a kéj,
mester, ó, mester ez kész tökély,
ne legyen szerény, hisz az erény e gépben
úgy porlik szét, mind hamu a szélben.
De valamit még, mi önt is izgatná,
könyörgök tegyük öt gyilkossá.
Ön megfőzött, de hogy meggyőzzön,
látnom kell mi lesz az emberből, ha embert öl.
(Magister):
Parancsára felség.
Jöjjön a hetedik bűn.
Ölni fog.
Ez itt az ÉRZÉS!
